Dr. Steinmann Henrik szerk.: Folia Entomologica Hungarica 23/1-12. (Budapest, 1970)

igen lényeges,ennek ellenére több pótzsákra kell számitani mint a mérsékelt övön. Az anyagtárolásnál és szállításnál, Berlese futtatóknál azonban a műanyag folia igen jó szolgálatot tesz. Sok esetben helyettesitheti a törékeny és sok helyet foglaló üvegfiolát, például alkoholos anyagok tárolásánál. Az alábbiakban igyekszem összeállítani személyes tapasztalataimat a gyűjtőmódszerek trópusi alkalmazásával kapcsolatban. Néhány bevezetett módositás, vagy a faunisztikai gyűjtésekben nem igen használt módszer leirása általános érdeklődésre is tarthat számot. A módszer neve mellett zárójelben a naplóban használt angol kifejezés áll. Egyelés (singled) a legáltalánosabb gyűjtőmódszer. Ez alatt a gyűjtőnév alatt szerepelnek mindazon vegyes anyagok, melyek speciális gyűjtőeszköz nélkül, mintegy véletlenül kerültek kézre, például azok, melyeket hosszabb vagy rövidebb idő alatt, főként a ház körül gyűjtöttem. A naplóban azonban ez a megjelölés áll néhány egészen speciális anyag mellett is. Ilyenek például az egyelt gyűjtések, szippantóval vagy csipesszel fatörzseken, fakéreg alatt, egyes növényeken, gyümölcsökön, gombán, pajzstetvek és azok rovarélősködői, gerincesek külső parazitái, stb.Ez utóbbi adatok a gyűjtés mellett meg jegyzésben szerepelnek. Rostáláshoz (sifted) a Reitter-féle zsákos rostatipust használtam, viszonylag nagy, 6-8 mm-es rácsbőséggel. A rosta zsákjának tisztántartása és gondos szárítása igen fontos. A szokványos avar, vagy egyéb növényi korhadok dusitása mellett rendkivül alkalmas coprophag rovarok gyűjtésére. Ilyenkor az ürüléket lapáttal a rostára helyezem és jóformán rázás nélkül viszem a következő ürülékig a legelön. Egy-két perc alatt úgyszólván minden állat a zsákba menekül. Ugyanez a módszer alkalmazható a trópusi erdőkben gyakori hullott és erjedő gyümölcsök vagy a gombák esetében is. Futtatáshoz az azonos elven alapuló futtató két kivitelét alkalmaztam a futtatandó anyag követelményeinek megfelelően.