Dr. Steinmann Henrik szerk.: Folia Entomologica Hungarica 23/1-12. (Budapest, 1970)

Eupithecia szelenyii VOJNITS, 1969 Az i

.

nnotata-csoportba tartozó fajok (

Eupithecia. nanata HB., E. innotata HTJFN., E. unedonata MAB.) felülvizsgálása során kitűnt, hogy az eddig innotata-hoz sorolt formák két csoportra oszthatók, melyek közül csak az egyik a valóban innotata

. A másik formát Eupithecia szelenyii VOJNITS néven vezettem be az irodalomba. Az uj faj rendszertani helye az innotata és az une donata között van. Az ismertetés során elsősorban azokra a bélyegekre térek ki, amelyekben a faj különbözik a hozzá legközelebb álló innotata-tói. A szelenyii mérete mindkét Ivarban nagyobb, mint az innotataé. Az elülső szárnyak fesztávolsága: E. szelenyii VOJNITS E. innotata HUFN. I. nemzedék himek (átlagért.) 22,20 mm 19,50 mm nőstények " 23,75 mm 23,00 mm II. nemzedék himek (átlagért.) 19,25 mm 17,14 mm nőstények " 20,00 mm 18,50 mm A szelenyii elülső szárnyának külső szegélye relative is hoszszabb, mint az innotata-é. Ezáltal az elülső szárny alakja erősen nyújtott. A szelenyii elülső szárnyainak felszine szürke, barna behintés vagy egyáltalán nincsen, vagy csak elenyésző. A rojt világosszürke, sötétebb szürke csikókkal. Ezzel szemben az innotata elülső szárnyának szine kifejezetten barna, a szegély pedig többé-kevésbé egyenletesen barnásszürke. Az elülső szárny felszínén a külső szegély felől határoló kettős vonal szintén egészen világos szinü, esetenként fehér, mig az innotata-nál szine igen közel áll az alapszínhez, és sokszor teljesen elmosódott. A középtér szine alig sötétebb a szegélytér szinénél, mig az