Dr. Steinmann Henrik szerk.: Folia Entomologica Hungarica 22/1-11. (Budapest, 1969)
lálkozhatunk a kombinációs (összenőtt) gubacsok csoportosításával, de miután a gubacsok eme sajátos problémája külön tanulmányt •igényel, ezek felsorolását mellősöm a f ajjegysekből. MÉHES a gubacsokat kiegészitő levélrészleteken kivül nagyobb ágdarabokat is begyűjtött.A 3ürü populáció érzékeltetéséi: célzó Hymenoptera fajokon kivül előfordul rajtuk más rovarcsoportba tartozó gubacs is. Ezekkel nem foglalkozott. így az anyag rendezése során kialakult egy nem Hymenoptera fajok okozta gyűjtemény részleg is. Az egyes fajoknál feltüntette a vegetációs periódus időszakát, valamint az évtizedek alatt visszatérően felkeresett lelőhelyek időpontját is. A legkorábbi 1919, a legutolsó 1955-ös évszámu. Ez utóbbin magam is elkisértem és egy katonai aknaszedő naszádon a Csepeli-Kisdunaág rejtett partszakaszainak tölgyeseit vizsgáltuk meg. Mint irja: „Több, mint három évtizedes gyűjtő—kirándulásaim alkalmával hazánk jó részét bejártam és igy anyagom hagy része saját gyűjtésemből származik. Csak kisebb része származik ismerőseim, tanítványaim gyűjtéséből. Mint jó gyűjtőhelyek érdemelnek emlitást: Bankófüred (Kassa mellett), Fonyód és vidéke, Kaposvár, Karátföld, Körmend, Galyatető, ötházhuta, Szuhahuta és vidéke, Somogygesztí, Nemesdéd és elsősorban Budapest egészben, Buda közelebbi és távolabbi vidéke". Megfigyeléseit összehasonlítja a Dalmát tengerparton gyűjtött gubacsaival (1926-28, 1933) és tisztázta a hazai fajok egy részének mediterrán vonatkozásait. Gyűjteményének egy része elpusztult a háború alatt. A nyomtatásban megjelent hat dolgozatának leletjegyzéke ezért nem egyezik teljesen gyűjteménye feldolgozott anyagával. Az alább közölt jegyzék csak a múzeum gyűjteményében megőrzött példányokat tartalmazza. A félbemaradt kéziratában és a hozzátartozó táblarajcokon a tudományra 14 uj faj közlését jelzi. Beírásuk azonban hiányzik. Csak néhány ímágó nélküli gubacs maradt meg. Kb. 6000 darabból álló anyaga 16 genushoz tartozó 96 fajt tartalmaz. Ezek között több európai ritkaság is szerepel. A tengerparti példányokat leszámítva a gyűjtemény 140 házai lelőhelyről származik, 1-15-szörös példányban.