Dr. Steinmann Henrik szerk.: Folia Entomologica Hungarica 22/1-11. (Budapest, 1969)

időszak ahhoz, hogy a populációdinamikára vonatkozóan jelentősebb következtetést lehessen levonni. Végül táblázatban adom a vizsgálati időszak gyűjtési eredményeit. A táblázat, felső részében az ország hűvösebb nyaru területén működő fénycsapdák, az alsó részében pedig a melegebb nyaru terület fénycsapdái szerepelnek. A táblázatban a helységnevek után az üzemeltető szerv (növényvédő állomás, kutatóintézet, ill. erdészet) megjelölése áll. Következtetések A N. achatinella gyakorisági térképei azt mutatják, hogy a faj magyarországi populációja zömmel a dunamenti öntéstalajokon, ill. a Duna-Tisza közi meszes homokon helyezkedik el. Ez a tény egybevág a német megfigyelésekkel. A populáció a Dunántúl nagy részén és a Tiszántúl északkeleti területein nagyon kis egyédsürüségben él. Különösen ez utóbbi feltűnő, mivel az ottani homoktalajok jó élőhelyet biztosithatnának számára.A nyírségi homokról való feltűnő hiányát okozhatják klimatikus faktorok, de okozhatja a talaj pH-jának alacsony volta is („savanyu homok"). Irodalmi adatok (i.e.) szerint a faj erősen polifág, tápnövényei számos növényesaladból kerülhetnek ki. Termesztett növényeink közül eddig a lucernáról és a lóheréről mutatták ki. így nálunk is elsősorban a pillangósok kártevője lehet. Két nemzedéke jól elkülönül, igy az első hernyónemzedék esetleges kártétell időszaka június végétől juliusig, a másodiké augusztus végétől őszig tarthat. A hernyók rejtett életmódja következtében esetleges kártételei nem szembetünőek.