Dr. Steinmann Henrik szerk.: Folia Entomologica Hungarica 22/1-11. (Budapest, 1969)

kis fehér kőkoriban történik. Á lepkék június-augusztus hónapokban repülnek. SCSEG0LE7 (1952) szerint a hernyók földszürke szinüek, ritkás vörös szőrzettel borítottak. A lucerna és a lóhere gyökérnyaki részein élnek. A növényi részek között finom szövedékből járatokat készítenek. Az öreg növények zsenge hajtásaival és leveleivel táplálkoznak. A N. achatinella hazai elterjedési, fenológiai és gradológiai viszonyait az országos fénycsapda-hálózat adatainak segítségével vizsgáltam. Az országos hálózathoz tartozó fénycsapdákat növényvédelmi és erdészeti szervek üzemeltetik, a rovaranyagot a vizsgálati időszakban a Természettudományi Múzeum keretében müködí Növényvédelmi Identifikációs Csoport dolgozta fel. A JERMY-féle fénycsapdák Microlepidoptera-anyagát 1965-ben magam, 1966-1967ben pedig dr. VOJNITS ANDRÁS dolgozta fel. A fénycsapda-állomásokat a fenológiai és gradológiai vizsgálatokhoz az eddigi gyakorlatnak megfelelően a tenyészidőszak átlagos hőmérsékleti összegei alapján két csoportra osztottam. Hazánk területét a 3200 C°-os hőösszeg-izovonal két hasonló területű részre osztja. A fénycsapda-állomások aránylag egyenletes elhelyezkedése biztosítja, hogy a két területre hasonló számú állomás jut. A fenológiai és gradológiai viszonyokat a két területen különkülön, egy fénycsapdára számolt átlagos eredmények alapján vizsgáltam. A beküldő állomások anyagából 1965-ben 5219 db, 1966-ban 5322 db, 1967-ben pedig 8878 db N. achatlnellá

t határoztunk meg. Eredmények A N. achatinella elterjedése hazánkban érdekes, jellemző képet mutat. A három vizsgálati év számszerű eredményeit térképen ábrázolva (1-3. ábra) a populáció tömegviszonyai jól kitűnnek. A legnagyobb egyedszámokat a fénycsapdák a 1965-ben a Duna-Tisza közén, ill. a Duna mentén észlelték. A 100 példánynál többet gyűjtő állomások a Dunához közel, nyugaton keskenyebb, keleten szélesebb