Dr. Steinmann Henrik szerk.: Folia Entomologica Hungarica 22/1-11. (Budapest, 1969)

ea centrális serték igen aprók (7A)' Ventrálisan a hypostomalis, intercoxalis 1., 2. és 3. pár, továbbá a praeepiginiális serték, mint a nőstényeknél. Az anális szelepeken 3 pár anális serte iil. A hysterosoma közepén ventrálisan 7-8 harántirányu ránc található a köztakarón. A tarsus I. és II.-n dorsális senzorserte hossza kétszeresen meghaladja az iz szélességét. Deutonlmfa

: Testhossz 288, szélessége 153 A. A laterális 4., 6. és 7. pár serte tüaiaku, igen apró (8/0. A többi dorsális serték (a centrális és sublaterálisok kivételével) nagyok (42/0. Irodalmi adatok szerint ('LI7SIG, 1967) Törökországban, Észak-Afrikában, Afganisztánban, Olaszországban és a Szovjetunió déli részén (Kaukázus, Ukrajna, Kazahsztán, Középázsiai Szocialista Köztársaságok) terjedt el. Magyarországon mindenütt közönséges. Tápnövényei a Rosaceae-k közül kerülnek ki, mi cseresznyén és almán találtuk. Hazánkban legelterjedtebb és legveszélyesebb Tenuipalpida. lyümölcsösökben okozott kártételéről többen hirt adtak már (LIVSIC, I960; WAINSTEIN, i960; JENSER, 1968). Brevipalpu3 obovatus HONN., 1875 » Erevipalpus periger BONN., 1875, = Tenuipalpus inornatus BANKS. 1912, = T. bioculatus Mc

GREGOR, 1914, = T. pseudocuneatus BLANCHARD, 1950. NŐ3tény

: (2. ábra A és B.) Teste megnyúlt tojásdad, élénkpiros szinü. Testhossza 293 A, szélessége 177 A. A propodosoma széles, elülső végén a „korona" jói fejlett, jobb és baloldalán 2-2 aszimmetrikus fog van. Verticális, scapuláris sertéi rövidek (7A), apró kiemelkedéseken ülnek, tollalakuak, sürün rojtozottak. A háti oldalon a bőr redőiből képződött poiigonális strukturáltság látható. A hysterosoma határán harántirányu, széles ránc a bőr felületén. A szemek kidomborodók, az elülső pár valamivel nagyobt