Dr. Steinmann Henrik szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 21/16-25. Budapest, 1967)

nyi uj molyt hoztam onnan, de a Lycophotía porphyrea uj lelőhelyét is! Tavaly fedeztünk fel egy hasonló uj helyet, a nádasdi esarabos-nyirest, vagy a Kerka melletti szlavón tölgyest. Ki kutatta ki Kőszeg környékét s a tőle délre húzódó hegyeket, lápokat, dombokat? TALL.ÓS PÁL tagtársunk néhány „szurópróbája" szenzációkat hozott. S ez csak néhány tipp a Dunántúlra vonatkozólag; sapienti sat. Túlmenően azon, hogy valamely fajt csak egy-két helyen fogunk tradicionálisan - ami nem jelent többet mint puszta létének rögzítését a hazai faunában - avagy minden lelőhelyét megismerjük - ami már állatföldrajzi, mikroszisztematikai, stb. kutatást tesz lehetővé - a modern entomológia megköveteli a fauna tagjainak biológiai, cönológiai, etológiai, fenológiai és faunagenetikai ismeretét is. Ehhez pedig az első lépéseket csak akkor tettük meg, ha a már ismert lelőhelyeket - faunisztikai szempontból! - kipipáltnak tekintjük, s elindulunk ujabb és ujabb lelőhelyek felkutatására. A faunisztikai kutatást elsősorban amatőr tagtársainktól várjuk, ez legszebb és leghálásabb feladatuk. S izgalmasabb is, mint a lottó: mindegyikük biztosan megüti talán nem is egy hanem több helyen is a főnyereményt: egyre ritkuló „ritk^" fajaink lelőhelyeinek fölfedezését, vagy éppenséggel a hasai faunára uj fajok, sőt a tudományra ujak kimutatását is! Ez legyen a Magyar Rovartani Társaság egyik fő feladata a jövő években! Ezután került sor az 19-68 évi Privaldszky-emlékdij ünnepélyes kiosztására. Az Emlékdíj Bizottság 1967. december 1-i határozatát a Titkár ismerteti: az ezüst fokozatot SZŐCS JÓZSEFnek Ítélte oda a Bizottság, az arany és a bronz fokosat nem került kiosztásra. Az Elnök felolvasta az alább közölt méltatást. SZŐCS JÓZSEF több, mint 25 éve foglalkozik lepkészettel, előbb mint amatőr gyűjtő, 1952 óta pedig mint a Termé-