Dr. Steinmann Henrik szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 21/16-25. Budapest, 1967)

Egy kevéssé ismert kártevő, a szőlő levélatka (Epitrimerus vitis Nal) tömeges elszaporodásáról Az utóbbi évek során a szőlő állati kártevői között egyre inkább előfordul a szőlő levélatka. Elsősorban a fiatal telepítésű szőlők, szőlőoltványtelepek kártevője, de a termőszőlőkben is megfigyeltük. A tőkék föld feletti részein, a kéregszövet alatt, a repedésekben és a rügypikkelyek alatt telel át. Tavasszal az idő felmelegedésével a fakadó rügyekre, majd fiatal hajtásokra vándorol és a levelek fonákán szívogat, de a fiatal fürtkezdeményeket is károsítja. A kártétel következnénye az, hogy a kárositott levelek fejlődése lassú lesz, kisebbek lesznek a levelek, felületük ráncolt és a szélük a fonákuk felé behajolva kissé kanalasodik. A vitorlában levő fiatal levelek főerei elbarnulnak. Áteső fényben a leveleken világos foltok és vonalak láthatók. A hajtások rövid szártaguak, rendellenesen vastagok, merevek és sokszor nagyszámú oldalhajtások képződnek rajtuk, ezért a kárositott tőkék szembetünőek az egészségesekhez viszonyítva. A levélatkával fertőzött tőkék törpe növésüek. Gazdaságunk 1500 kh kiterjedésű szőlőjében 1966-ban még csak szórványosan, néhány tőkén figyeltük meg a kártételt, mig 1967-ben már olyan tömegesen és nagy felületen jelentkezett a kártevő, hogy 630 kh kiterjedésű területen kellett vegyszeres védekezést végrehajtani. A munkavédelmi óvórendszabályok szigorú betartása mellett 0.1 % Tinox-al eredményesen sikerült a jelentősebb kártételt és a további terjedést megakadályozni. Szűcs József