Dr. Steinmann Henrik szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 18/1-17. Budapest, 1965)

esetekben valószinüleg nem a vadászterület megvédéséről volt szó, mert ugyanazon a területen más-más egyedek is támadóiag léptek fel, és esetenként a támadott rövid idő múlva támadó lett. Ez az eset inkább a zsákmányszerzési ösztön megnyílva-' nulása, melynek elsődleges feltételei a mozgó, valamint a megfelelő nagyságrendű rovarok, tekintet nélkül azok színezetére és alakjára. Ezt látszik bizonyítani az a tény, hogy nálánál nagyobb és a házi légynél kisebb rovarokat nem támadtak meg. A darazsak egy napi tevékenysége 1961 X.5.-én a következő módon alakult. Az első 8 óra 40 perckor jelent meg reggel , az első legyet 8 óra 42 perckor fogták, az utolsó legyet 16 óra 10 perckor fogták, és az utolsó darázs 16 óra 21 perckor tűnt el. A légyáldozatok napi megoszlásának alakulása négy megfigyelt darázsnál a következő volt 9-10 óráig 10 db 10 - 11 óráig 7 db 11 - 12 óráig 5 db 12 - 13 óráig 5 db 13 - 14 óráig 2 db 14 - 15 óráig 1 db 15 - 16 éráig 2 ch 16 - 17 óráig 2 db A négy darázs tehát 34 darab legyet pusztított el egy nap alatt. (Egyre 8,5 légy jutott.3 A délelőtti órákban volt a legnagyobb a 1égypopulácic, a darazsak éhesek voltak, erre az időszakra esett a zsákmány zöme is. A déli órákban csökkent a légypopuláció, a legyek élénkebbek is voltak, a darazsak emiatt többet is hibáztak el, minek következtében csökkent az elejtett zsákmány menynyisége. A darazsak emiatt izgatottak voltak éa ilyenkor volt a leggyakoribb, hogy fajtársaikkal összecsaptak. A délutáni órákban mégegyszer megnövekedett a legyek egyedszáma, a zsákmányszerzés mégis csökkent, a darazsak már nem voltak