Dr. Steinmann Henrik szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 18/1-17. Budapest, 1965)

A begyült anyagon jól tanulmányozható a himek és nőstények számaránya. Az alábbi kis táblázatban feltüntetem a him - nőstény számarányt az 1959-1960-as éa az 1961-1963-as gyűjtések alapján és hozzáveszem a Leányfalun gyűjtött (BENEDEK: 1962) szitakötőpéldányok arányszámát is. gyűjtési hely év him (db) nőstény (db) SS : ?

o Tapolca patak 1959-1960 306 179 1,71 : 1 Tapolca patak 1961-1963 1606 803 2 : 1 Leányfalu 1958-1962 582 264 2,2 : 1 A hira - nőstény arány a fenti táblázatban 2:1-nek adódik. 2z az arány ugylátazik a szitakötőkre általánosnak mondható és többnyire a fajokon belül ia kimutatható tömeggyújtések anyagának tanulmányozásakor. Sz a számarány azoknál a fajoknál Í3 fennáll, amelyeknél látszólag más a helyzet, igy pl. az Aeschna fajoknál, amelyekre jellemző, hogy élőhelyükről messze elvándorolnak é3 egy-egy erdei tisztás felett, vagy más hasonló helyen gyűlnek öaaze és itt tömegesen repülnek. Ezeken a helyeken mindig sokkal több himet találunk, mivel a nőstények nagyobb része nem hagyja el az élőhelyek környékét. Az adatokból ugy látszik, hogy ez az arány a Sym- petrura fajoknál is fennáll, bár ezek a fajok még nagyobb mértékben diszpergálódnak a terepen (kivéve a pedemontanumot

Î mint az Aeschna-k. A Platycnemis pennipes a Tapolca melletti adatok alapján kivételnek látszik, lehetséges, hogy ennél a fajnál a két ivar aránya közel egyenlő (?). A két ivar arányára vonatkozóan végleges következtetéseket a fenti adatok alapján természetesen nem vonhatunk le, a kérdés pontos tisztázásához, további intenziv gyűjtőmunka szükséges. Az előző közleményben (BENEDEK: 1961) a patak környékét öt körzetre osztottam. Ezek a körzetek az akkori adatok alapján elégségesnek bizonyultak és az odonatológiai szempontoknak megfeleltek. Jelen közleményben a lelőhelyszámozási rendszert követem (BENEDEK: 1964). Az előző közlemény