Dr. Steinmann Henrik szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 18/1-17. Budapest, 1965)

szik, hogy az 0. nubilalis HBN. Magyarországon két- nemzedéket nevel, életmódjának végleges tisztázása érdekében további nevelési kísérletek még szükségesek. Az 0. nubilalis HBN. rajzásgörbéit 3943 adat alapján rajzoltam fel. Az 1963 évi rajzást 1018, az 1964 évit pedig 2925 adat alapján dolgoztam fel. Fénycsapdáink a kukoricamoly hazai elterjedésének tömegviszonyaihoz is nyújtanak támpontot. Mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy hazánk melegebb nyaru területein sokkal nagyobb számban rajzik, mint a hűvösebb vidékeken. A legnagyobb számban a következő fénycsapdák gyűjtötték: Kenderes (Szolnok-megye), Tarhos (Békés-megye ), Mikepércs (Hajdu-megye) és Fácánkert (Tolna-megye). Egy-egy fénycsapda által fogott nagyszámú imágó természetesen nemcsak arra utal, hogy az illető tájon elterjedtebb a kukoricamoly, mint másutt. A nagyszámú imágó mutathatja egyszerűen csak azt is, hogy itt a fénycsapdához közel tenyészik a vizsgált faj, mig a többi állomásokon távolabb. Ennek ellenére - különösen erős alkatú, jól repülő fajok esetén - mennyiségi következtetéseket is vonhatunk le. A következő vizsgált Pyraustida-faj a Loxostege stictl- calis L. (muszkamoly ). Ez a faj különböző mezőgazdasági kultúrákban léphet fel kártevőként,bár komolyabb kártétele nélkül évtizedek is elmúlhatnak (UBRIZSY et al., 1960). GOZMÁNY (1963) szerint európai faj, mely tömegesen tenyészik Keleteurópában, ahol óriási károkat okozhat. Repülési ideje májustól szeptemberig tart. UBRIZSY et-al. (I.e.) szerint hazánkban három nemzedéke fejlődik,ebből fŐ kártevő a második. A fényre a L. sticticalis L. imágói is érzékenyek, rajzása tehát fénycsapdák segítségével vizsgálható. 1963-ban fénycsapdáink kevés (143) példányt fogtak. 1964-ben számuk ugrásszerűen megnőtt: a vizsgált 20 fénycsapda 2017 iraágót fogott. Az 1963 és 1964- évi rajzást a 3. ábrán szemlélhetjük. Az ábra első része, az 1963 évi rajsás az adatok csekély száma miatt nem sokat mond. Az ábra második részén viszont, 1964-ben a három rajzás határozottan elkülönül. Az