Dr. Steinmann Henrik szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 18/1-17. Budapest, 1965)

Zusammenfassung Aus Moos-, Boden- und dürres Gras-Mustern, welche aus dem Gebiet Zentral Aimak der Mongolei stammen, kamen 9 Tardigrada-Arten hervor: Macrobiotus richtersi J.MURR., Macro biotus hufelandii C

.A.S.SCHULTZB, Hypsibius convergens URB.

, Hypsibius tuberculatus PLATS, Hypsibius mineleici IHAROS, Hypsibius bakonyiensis IHAROS, Hypsibius pinguis MARCUS »

Hyp sibius recamieri RICHT. und Milnesium tardigradum DOY. Das Vorkommen dieser Arten ist eine neue Angabe für das Gebiet der Mongolei. Die Muster wurden von ZOLTÁN KASZAB gesammelt. Die untersuchten Moos-Arten sind die folgenden: Barbula vinealis BRID., Rhytidium rugosunr (EHR.) KINDB., Pohlia mu tans (SCHREB.

) LINDB.

, Mnium spinosum (VOIT) SCHWGR., Cynp- dontium torquescens (BRUCH) LINDB., Leskea polycarpa EHR. und Grimmia sp. Die-Bestimmung der Moose erfolgte durch TAMÁS PÓCS. Adalok Mongólia Tardigrada-faunájáhos Irta: Dr. Iharos Gyula, Balatonfenyvo* A szerző Mongóliából származó moha, talaj- és avarmintákból, melyeket Dr.KASZAB ZOLTÁN 1964-ben, gyűjtőút ja során hozott magával, 9 Tardigrada-fajt talált, melyek a következők: Macrobiotus richtersi J.MURR., M.hufelandii C.A.S.SCHULTZE, Hypsibius convergens URB., H.tuberculatus PLATE, H.mi- helcici IHAROS, H.bakonyiensis IHAROS, H.pinguis MARCUS, EL recamieri RICHT. és Milnesium tardigradum DOY. Különösen figyelemre méltó a Hypsibius mihelcici éa bakonyiensis felfedezése, melyeket a szerző 1964-ben megjelent munkájában a Bakony hegységből irt le.