Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 16/22-30. Budapest, 1963)
toznak WOLSKY SÁH DOR és TÓTH LÁSZLÓ munkái. WOLSKY SÁNDOR sokoldalú munkásságából legyen szabad kiemelnem a selyemlepkebábon végzett vizsgálatait, melyekkel kimutatta a központi idegrendszernek a szemek differenciálódásában játszott szerepét. A szénmonoxidnak a Drosophilabábok oxigénfogyasztására gyakorolt hatásával foglalkozva alapvető megállapításokat tett a kisérleti objektum lélegzésének fiziológiáját illetően. Hasonlóan értékesek a selyemhernyótojások lélegzőmechanizmusával kapcsolatos kutatásai, TÓTH LÁSZLÓ rovarélettani munkái közül különösen a levéltetvek és a Kaloter- mes flavicolljs nitrogénanyagcseréjével foglalkozókat kell méltatnunk, mert ezek az ugyancsak magyar kutató, id. ENTZ GÉZA által elsőként szabatosan felismert és 1876-ban leszögezett endosymbiozis fogalmának egyik érdekes rovarélettani értelmezését tették lehetővé. TÓTH LÁSZLÓ ugyanis részben saját, részben WOLSKY SÁHDORral közösen végzett kísérletei alapján arra a feltevésre jutott, hogy a levéltetvek symbiontái légköri nitrogént képesek megkötni. Bár ezt a feltevést a legujabbar radioaktiv N-izotopokkal végzett kísérletek nem igazolták, TÓTH LÁSZLÓ hipotézise mégis nagy jelentőségű volt, mert uj lendületet adott a rovarokban élő endosymbionták '. atatásának. Az egyetemi intézetekben a két világháború közötti időben csak igen fsőrványosan találkozunk kisérleti rovartani kutatásokkal. Közülük említésre méltó BÁNKI LÁSZLÓnak 1939ben a budapesti Tudományegyetemi Általános Állattani Intézetben a Calliphora erythrocephala E-vitamin szükségletének megállapításával kapcsolati in végzett vizsgálatai. A szerző kimutatta, hogy a kék dongólégy E-vitamin mentes táplálékon is normálisan fejlődik és szaporodik, tehát ilyen irányú szükségletét más módon is biztosítani képes.. Vizsgálatainak jelentősége azonnal szembetűnik, ha meggondoljuk, hogy akkor a rovarok E-vitamin szükségletéről úgyszólván még semmi sem volt ismeretes, A debreceni Egyetemi Állattani Intézetben 1943-ban VÁGÓ SZILÁRD a vizfelszini baktériumhártyáknak a
