Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 16/22-30. Budapest, 1963)

veszteséget okoz a drótféreg kártétele. Ezért az állami gazdaságok minden kukorica földet megvizsgálnak vetés előtt és a drótféreg-fertőzés mértéke szerint területcserével vagy talaj fertőtlenitéssel, illetve vetőmag kezeléssel védekeznek a kártevő ellen. Ezzel a módszerrel a kártételt egészen lényegtelen mértékre csökkentik. A lucerna és vöröshere magkártevői évente kb. 150 millió forint kárt okoznak. Ezt a kártételt a magfogó területek helyes kiválogatásával, a korai első kaszálással és a levélkártevők elleni védekezéssel is lehet bizonyos mértékben csökkenteni. Sajnos a jó védekezésnél egyenlőre a vegyi szerek alkalmazását nem tudjuk nélkülözni,pedig a széles hatásskáláju rovarölő szerek meggondolatlan alkalmazásával a hasznos beporzó rovarokat is kiirthatjuk.Éppen ezért a hasznos rovarokra veszélyes szereket csak a tarlóra, illetve a zöld bimbós állapot előtt alkalmazzuk, lehetőleg este 7 és reggel 7 óra közötti időben.A virágzás legelején pedig olyan szereket használunk, melyek a beporzó rovarokra csaknem veszélytelenek. Igy egy korán alkalmazott DET-HCH-ás porozással a vöröshere Apion /másnéven cickány/ bogarait olyan mértékben pusztíthatjuk el, hogy a vöröshere könnyen 2-3-szoros termést is ad. Ami a növényvédelmi kutatások jövőjét illeti népgazdasági vonalon, csak további fejlődés várható. A termesztés apecializálása, az egyre emelkedő termésátlagok és a nagy,ugyanazzal a növénnyel bevetett 400-600 hektáros tömbök sikeres védelme csak az alkalmazott rovartani ismeretek eddiginél sokkal fokozottabb mértékben való felhasználásával képzelhető el. Ezeken a nagy összefüggő területeken a repülőgépes védekezés nélkülözhetetlen. A termesztett növények, 2-3 évig monokultúrában vannak, mert a specializáció kevés növény termesztését kívánja. Igy ezek az uj üzemszervezési szempontok egészen uj növényvédelmi problémákat vetnek fel. Igaz, hogy sokkal többen foglalkoznak is majd alkalmazott rovartannal.