Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 16/22-30. Budapest, 1963)

A kutatásokban ugrásszerű változást a filoxera vagy szőlőgyökértetü /Viteus vitifolii FITCH/ megjelenése idézett elő. Ettől számithatjuk a második korszakot. A kártevőt Pancsován GERGER EDE távirdafőtiszt 1875 augusztus végén találta meg, aki szabad idejében a szőlőgyökereket mikroszkóppal vizsgálgatta. Felfedezéséről csak akkor értesítette a földmüvelésügyi minisztériumot, amikor mikroszkópi készítményét Franciaországból hozatott preparátummal összehasonlította. A veszedelmes góc kiirtására 1876-ban 80.000 Ft. hitelt - akkor hatalmas összeget - szavaztak meg. Az irtás szénkéneggel 4-0 hektáron indult meg és bár 60 hektár szőlőt kiirtottak, a fertőzés elfojtása nem sikerült. 1879-ben már 7 községben, 1880-ban pedig szakszerű vizsgálattal már 38 községben állapítottak meg filoxera kárt. Az ország törvényhozó testülete,miután a megállapítások szerint a filoxera gyökeres kiirtása lehetetlennek bizonyult, a kérdés rendszeres tanulmányozása céljából 1880-ban az Országos Phylloxera Kísérleti Állomás felállítását határozta el. A Kísérleti Állomás 1881-ben kezdte meg működését. Ennek az állomásnak kettős feladata volt. Részben tanulmányozta a filozera biológiáját, részben a végveszéllyel fenyegetett szőlőkulturák megmentésére szolgáló módszereket vizsgálta meg éa dolgozta ki. Több, sokszor 16-18 telepen is dolgozott az Intézet, de a tudoraányos kutatások főleg a farkasdi és istvántelki telepen folytak. Farkasdon a filozera biológiájának tanulmányozásán kivül a szénkéneges védekezés és az amerikai alanyra való oltás illetve a direkttermő szőlőfajták vizsgálata folyt. Az istvántelki homoki szőlőtelepen a futóhomok filoxera mentességét és annak okát tanulmányozták. Az Állomás a kísérlet eredményeinek a gyakorlatba való bevezetéséről is gondoskodott. Közvetítette a Franciaországbői származó amerikai szőlőfajtákat és a filoxera-felügyelők segítségével szénkéneggel és szénkénegező gépekkel látta el a termelőket.