Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 16/22-30. Budapest, 1963)

zőkönyvek szerint már 1905-ben javaslatot tett egy „hivatalos" társaság alapitására. Javaslatát nagy tetszéssel fogadták, de magvalósítására akkor meg nem került sor. Csak 1910ben érett meg annyira a helyzet, hogy a magyarországi entomológusok társaságba tömörítését sikerrel lehessen végrehajtani. CSÍKI ERNŐ vállalta a szervezés oroszlánrészét és HORVÁTH GÉZA állt mögötte kimagasló szakmai tekintélyével. Az 1910.avi május hó 14-i alakuló közgyűlésen 41 magyar entomológus vett részt és lépett be a Társaságba, 1911 végén a taglétszám már 30 volt. Az alapitó tagok sorában ott találjuk DR. HORVÁTH GÉZÁt, az első elnököt,- CSÍKI ERIíŐt, az első titkárt és későbbi elnököt, JABLONOVSZKY JÓZSEFet, aki szintén éveken át volt elnöke a Társaságnak, MOCSÁRY SÁNDORt, aki HORVÁTH GÉZÁt váltotta fel az elnöki tisztségben, továbbá olyan neves entomológusokat, mint SZÉPLIGETI GYŐZŐ, SZILÁDY ZOLTÁN, MIHÓK OTTÓ, HAJÓS3 JÓZSEF, stb. As alapitó tagok közül ma már csak DR. SCHMIDT ANTAL és DR. SOÓS LAJOS vannak életben; azok közül,akik 50 éve lettek tagjai Társaságunknak DR. FODOR OENŐt, GYŐRFFY JEEŐt, DR.KADOCSA GYULÁt éa MÓCZÁR MIKLÓSt ma is sorainkban üdvözölhetjük. Sokat köszönhet nekik Társaságunk: minden nehéz helyzetben hűségesen kitartottak mellette. A Társaság taglétszáma az 1917-től 1919-ig tartó három év alatt majdnem hatszorosára emelkedett. Mértéktelen tagtoborzás folyt ekkor, melynek eredményekép az első évben 330, a másodikban 190 uj rendes, ill. alapitó taggal gyarapodott létszáma. Ennek a tagtoborzásnak az, volt a célja, hogy a befolyó tagdijak révén megteremtse a Társaság anyagi bázisát és igy válogatás nélkül vettek fel minden jelentkezőt. Áz elvtelen akció megbosszulta magát. Az akkor belépett 630 tag közül csupán egyetlen egy maradt meg máig is* Társaságunkban. A beszervezettek nagyrészét nem az entomclógia iránti szeretetük vezette elhatározásuknál, s igy nem csoda, hogy kedvezőtlenné vált személyi összetétele következtében a Társaság az I. világháború befejezése után mint