Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 16/22-30. Budapest, 1963)

szag tudományos értékű rovaranyagának igen tekintélyes hányadát teszi ki. A mostanihoz hasonló mértékű faunisztikai adatgyűjtést a közgyűjtemények kislétszámu kutatógárdája csak lényegesen hosszabb ido alatt volna képes véghezvinni az amatőr tevékenysége nélkül. Az amatőrök kezén lévő anyag a hívatásos kutatás céljára is rendszerint rendelkezésre áll, de miként a tapasztalat mutatja, ezek a gyűjtemények általában idővel a közgyűjtemények értékes részeivé válnak. Ha a Természettudományi Múzeum rovargyüjteményét megvizsgáljuk, meggyőződhetünk arról, hogy tekintélyes részét amatőrök gyűjtötték össze.Ezt néhány számadattal illusztrálhatjuk a legvilágosabban. A Múzeum bogárgyűjteménye például 1821-től, amikor még mindössze csak 158 példányból állt, 1948-ig a következőképpen alakult: amatőr külföldi múzeumi gyűjtés vásárlás,csere gyűjtés időszak 1821-1851 1852-1895 1896-1932 1933-1948 szaporulat 10,000 110,000 880,000 150,000 1,000 70,000 380,000 115,000 6,000 10,000 360,000 5,000 3,000 30,000 140,000 30,000 Ebből a néhány adatból kitűnik, hogy 1948-ig a bogárgyűjtemény több mint 1 milliós példányszámának kereken felét gyűjtötték amatőré

ink, nem számítva azt, hogy a külföldről vásárolt és cserélt anyag legnagyobb része szintén amatőr gyűjtők munkájának gyümölcse. Körülbelül hasonlóan alakul a lepkegyüjtemény darabszáma ia, sőt a nagylepkéknél talán még nagyobb mértékben tolódik el az amatőrök javára. A többi rovarcsoportot az amatőrök általában kevésbé kedvelik, ezek kutatása tehát legnagyobbrészt a hivatásos entomológusok vállán nyugodott a múltban és nyugszik a jelenben is. A feljegyzések szerint az emiitett közel 150 év alatt több mint 200 amatőr gyűjtő járult hozzá ahhoz,hogy a Múzeum