Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 16/22-30. Budapest, 1963)

hetősegeknek. Bizonyos mikroszkopikus algák azonos idő alatt sokszorosan felülmúlják a „tradicionális" növények fotoszintetikus termelését. Nem lehetetlen, hogy a klurofllszintézis problémáinak teljes megoldása révén egy napon a fotoszintézist in vitro is elő tudjuk varázeolni. Ebben az esetben az ember függetlenítheti magát a zöld növényektől, hogy táplálékának termelésére a Nap korlátlan energiáját hasznositsa. Ez a lehetőség ma még'Utópisztikus, és a jelen kor biológusának inkább az a feladata, hogy a „tradicionális" biológiai termelést megjavítsa. Befejezésül szeretném a biocönológia célkitűzéseit körvonalazni . Minden józanul gondolkodó ember számára világos, hogy a világ mezőgazdasági fejlődése mind nyugaton, mind keleten arra irányul, hogy gépesitett mezőgazdasági tömegtermelésre álljon át. Ez az uj fajta eljárás uj feladatokat is ró mind a növényvédelemre, mind a talajbiológiára. A nagytáblás termesztés a közbeeső idegen területek, - tehát a mesgyék, gyomszegélyek, mozaikrétek - hiánya révén az egyhangú biocönozisok létrejöttét segitl elő, amelyek egyedgazdagok de fajszegények. Ha ezt az állapotot tovább segítjük rendszeres műtrágyázással, intenzív szántással és vegyi növényölő, valamint rovarölő-szerek használatával, akkor nagyon ingatag egyensulyu közösségek alakulnak ki, amelyek váratlan gradációkkal és hirtelen kártételekkel lephetnek meg bennünket. Minőségi változás szempontjából a mennyiségileg nem jelentős, de igen fontos fajoknak, pl. a pos?méheknek eltűnése mással be nem tölthető hézago* okoz a közösségben-, mival távollétük bizonyos hüvelye3 vetemények magtermelésében tekintélyes hanyatlást okoz. A gyümölcsösökben, mind már előbb is kifejtettem, az extenzív termesztés és gépesített növényvédelem nyomát, a biológiai egyensúly olykor a termelés kárára felborul. Ez s két példa is világosan mutatja, hogy „a futószalag

r-mezőgazdaság alkalmanként egészen uj problémákat vet