Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 15/14-32. Budapest, 1962)

hártyácska /membranula/ nagyon kicsi,hamuazürke. Az ll^ és Rs között az Rs-villa eredeténél egy sejtkettőzet található. Az M-j és ffi^ közötti mező tágulata egyforma széles, a szárnyszegélyig húzódó sejtkettőzettel. A szárnyháromszög 3-4 sejtből áll. A mesepistemum sötétbarna, széles zöld előtöri szalagokkal ,amelyeknek apikális csúcsa hegyes. A tor oldalai teljesen zöldek, a varratok egészen finom sötétbarnák, csak a metinfraepisternura és a hozzá tartozó metepimeron és mesepistemum között széles feketésbarnák /l.ábra/. A him 3. potrohszelvénye középen összeszűkülő /3.ábra, a/, az első két szelvény alapszíne zöld, a többi szelvények kékek, a foltos rajzolat barna szinü. A nőstény valamennyi potrohszelvényének alapszíne zöld, az 1-8 szelvényen barna, az utolsó két szelvényen pedig feketésbarna rajzolattal. /3.ábra, b/. Az állat egyik legfigyelemreméltóbb sajátsága, hogy a him többnyire nappal, a nőstény pedig alkonyatkor vagy napnyugta után repül és vadászik. Petéiket vízinövények leveleire és száraira rakják, V.G. KOLESZOV /1930/ szerint a nőstények a pete lerakásakor bizonyos előnyben részesitik a kolokán /

Stratiotes aloides

/ leveleit /P0P0VA, p. 151/. Ezt a megfigyelést Y/ESENBERG-LUND /1913-14/ adatai is alátámasztják, ő ugyanis a peték lerakását kizárólagosan a kolokánon figyelte meg /POPOVA, p.151/. Ezek az adatok alátámasztják a faj sárospataki előfordulását, illetve annak lehetőségét, mert a Bodrog Sárospataktól mintegy 1,5-2,5 km-re levő holtágaiban igen sok kolokán található. Lárvái az állóvizekhez, mégpedig rendszerint a nagy, szabad vízfelületű vizekhez kapcsolódnak. A.N.POPOVA /1953/ szerint elsősorban tavakban, víztárolókban, a tőzeg kiaknázása után hátrahagyott tőzegfejtőkben élnek. Nálunk legvalószínűbb lárvális élőhelyei a nagyobb folyók /Bodrog, Tisza, Szamos/ állandó vizű morotvái, holtágai, de esetleg mesterséges tavakból, pl. halastavakból is előkerülhetnek. Alátá-