Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 15/14-32. Budapest, 1962)

mon végighaladva, megfigyeléseink szerint, június elején alakulnak imágóvá, amely a rajzásgörbe adataival is megegyezik. Amerikában a lárvák fejlődését vizsgálva megállapították, hogy laboratóriumban 34 nap alatt fejlődnek imágóvá /AHMED — DAVIDSON 1950/. A lárvák kárképe - különösen ha nagy mennyiségben jelentkeznek - a hajtások torzulásában mutatkozik meg. Fuzön a kártétel helyén a vesszők szórványos gyúrusödése is jelentkezhet, hasonlóan az Aphrophorafajóknál említettekhez. Penthimia nigra GOEZE Színe rendszerint fényes fekete. A fejtető pontozott, elülső széle tájékán helyezkednek el a pontszemek. Előttük a fejtető harántirányban rovátkolt csúcsa a homlokba megy át. A postclypeuson a sculptura szintén barázdaszerú. A csápok elöl széles, boltozatos léccel ellátott oldalsó mélyedésben helyezkednek el. A clypeus lapos. A pronotum hátrafelé kiszélesedik és felülete szintén harántirányban rovátkolt. Mindkét szárnypár fejlett, kissé túlnyúlnak a potrohon. Az elülső szárnypár harántirányban rovátkolt, erősen bőrnemü. A hátulsó tibiák feltűnően hosszúak, éleiken meglehetősen nagy tüskék helyezkednek el. Zömök testalkatú, erősen domború, 5-5,5 mm hosszúságú /19.ábra/. Igen változékony, leggyakoribb változata a P.nigra var. haemorrhoea SCHRK., amelyen narancsvörös foltok láthatók, elsősorban a pronotumon, de néha a scutellumon is /20.ábra/. A Természettudományi Múzeum és a Növényvédelmi Kutató Intézet gyűjteményeiben található, 79 év alatt /1881-1962/ begyűjtött 113 példány alapján az állatok 51 %-a a törzsalakhoz, 49 %-a a haemoThoea változathoz tartozik. Ezek általában kevert populációkban fordulnak elő. HAUPT /1935/ szerint Közép-Európában elterjedt de ÉszakNémetországban hiányzik. DLAEOLA /1954/ Csehszlovákiából törzsalakját és változatát a meleg cserjés lejtőkről jelzi. MÜLLER /1956/ Franciaországból, a Rajnavidékról és Japánból