Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 15/14-32. Budapest, 1962)

fajéval. Nekem még nem sikerült ezt az erdei fenyőn élő ritka araszolét ezen a helyen megfognom. Valószinü, hogy igen kis számú tagja a Somlyóhegyi lepkeállománynak. Erdei fenyő elszórtan több helyen is előfordul, különösen a Csornád felé néző lejtőn, valószinü itt tanyáznak hernyói. Az őszi aszpektusból összesen 7 állatot soroltam be a ritkább fajok közé. Mind a 7 noctua. Közülük már augusztusban begyüjthetők, tehát félig-meddig még a nyáriakhoz tartoznak, az Euxoa distinguenda LED. és az Egira pulla HB. fajok. Előbbi jóval ritkább. Hernyójának tápnövényét nem ismerjük. SEITZ Délfranciaországot, Svájcot és Nyugat-Szibériát jelöli meg elterjedési területeként. Nálunk kevés lelőhelye ismeretes. Az Egira pulla kevésbé ritka. Hernyója tölgyön és apró növényeken él. Az állat Európának főleg a déli területein található. Ugyancsak augusztusban fogható már a Meganephria bima- culosa HB. Középeurópai faj, de a déli államokban is előfordul. Tápnövénye az Ulmus glabra /hegyi szil/ és a Prunus spinosa /kökény/. Póton a hernyó az utóbbin élhet,mivel hegyi szil itt nem fordul elő. A további 4 noctua már kifejezetten őszi állat szeptember-októberben foghatók. Az első a Griposia aprilina L. E szép rajzolatú bagolylepkénk elterjedése széles. Úgyszólván egész Európában és Kisázsiában fogható, de nem tömegesen. Első tömeges előfordulásáról AGÓCSI PÁL adott hirt, aki 1962 október elején Óhat-Pusztakócson nappal, fatörzseken 40 példányát gyűjtötte. Hernyójának tápnövénye a tölgy. Pőleg csalétekre repül. Vele egyidőben fogható az Aporophila lutulenta BKH. A hernyó az Anthericum-féleken, Capaella bursa-pastoris

on, Lithospermum

on,

s más apró növényeken él. A faj egész Európára kiterjed, ujabban a fénycsapdákból nagyobb számban került elő. Októberben jelenik meg a Calotaenia celsia L. és a Te- cophora fovea TR. A celsia egyik legszebb noctuánk. Első