Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 15/14-32. Budapest, 1962)

akkor jóval ritkább. Póton ebben az időben még nem fogta senki. Hernyója az Artemisia /üröm/-féleken él. Ugyancsak homoki állat s még a leinerin

él is jóval ritkább a Discestra implexa HB. Déli faj. Tápnövénye ismeretlen. Magyarországon ritkasága ellenére már több helyről előkerült. További noctuánk a Galpe capucina ESP., mely a Dunántúl egyes részein, főleg szőlőkben, elég gyakori. Itt nagyon ritkán fogható. A hernyó tápnövényei a Thaiictrum /borkóró/félék, melyek közül a Somlyóhegyen a közönséges borkóró tenyészik. A C. capucina ugyancsak déleurópai faj. . A ritkábbak közé vettem fel az Apamea characterea HB. éa Ephesia diversa HB. fajokat is,mely utóbbi sárga-szalagos catocálánk még a nagyobb gyűjteményekből is gyakran hiányzik. Déleurópai faj, elterjedése Délfrancia-, Spanyol- és Olaszország, továbbá a Balkán. Hernyóik tölgy és körisféleken élnek, mely fák a Somlyón bőven találhatók. A Syngrapha deaurata ESP. első példányát csak 1958-ban sikerült Póton megfognom. Azóta 1-2 minden évben rárepül a lámpára. Állitólag nem ritka állat. Én eddig csak a Somlyón tudtam gyűjteni. Nyár elején, néha már májusban fogható,majd később augusztus-szeptemberben. Ez nem két nemzedék. A dolog magyarázata az, hogy a nyárvégi bábok egy része nem kel ki, hanem áttelel,

s az áttelelt bábból májusban kel ki az imagó. Déli faj. Hernyója a Thalictrum-féleken él. Az Ochropleura praecox L.-ból összesen 4 példányt gyűjtöttem Póton annyi év alatt. Ezt az állatot is több helyen gyűjtötték már, de mindenütt C3ak 1-2 példányt. Az eddigiektől eltérően északi faj, elterjedési területe Skandinávia, Északnémetország, Északázaia. Apróbb növényeken él,polyphag. A

2 Epim

ecia ustula FRR. homoki állat. Két nemzedéke április-május, majd augusztus-szeptemberben repül. Országos viszonylatban nem mondható ritkának, Pótról azonban még kevés példánya került elő. Hernyója Scabiosa /ördögszem/ féléken él.