Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 13/1-14. Budapest, 1960)

környéki lelőhelye, amely valószínűleg refugiális területe is volt egyben. Kiterjedése az északi Középhegység területén még koréntsincs ugy tisztázva, hogy megállapíthassuk, hogy interglaciálls vagy posztglaciális eleme ennek a területnek. 3. A kontine

n

tális és a mediterrán faunaelemek

. Mind a kontinentális, mind pedig a mediterrán faunaelemek csoportja több eltéró areatipusu,és ökológiai jellegű fajcsoportot foglal magában.Areálgeográfiai vonatkozásban ezért helyes több faunaelemre való felbontásuk,különösen a kontinentális fajok esetében; ökológiai igényeik szerint pedig számos faunakomponenst különböztethetünk meg. Lényegesen bonyolítja azonban az egyébként Í3 nehezen áttekinthető helyzetet az, hogy az egyes areatipusok tisztán, legalább is a Kárpátmedencóben élő nagylepkefajok esetében csak ritkán fordulnak elő, viszont annál több keveróktipussal találkozunk: eu-mediterrán fajunk elég kevés van, viszont pontomediterrán vagy pontusi-szubmediterrán annál több; úgyszintén déli kontinentális fajaink jelentős része egyben szubmediterrán jellegű is. Vannak példák a déli-kontinentális és pontusi, továbbá a pontusi és aralo-kaspi areatipus kombinálódásra is, /pl.a Hydroecia leucographa Bkh., ill. Cucullia artemisiae Hufn. esetében/. Ilyen keverék-areatipusok sok növényfajnál is találhatók /Walther, 1954. pp.169-187/. ; A kontinentális elemek közül elsőnek a déli-kontinentális /szubpontusi/ elemeket tárgyaljuk. Általános areatipusukat a faunaelemekkel foglalkozó fejezetben ismertettem, itt elsősorban Kárpát-medencei, ezen belül hazai előfordulásukról lesz szó. Mivel a Kárpát-medence tekintélyes része az erdős-sztyep zónába tartozik, amely vegetációs zóna összefüggő elterjedésének egyben nyugati határát ÍB alkotja; lepkefaunánkban.különösen pedig tölgyeseink ás karszt-bokorerdeink lepkegyüj-