Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 13/1-14. Budapest, 1960)

mainál még jóval hűvösebb volt, feltevésem szerint már a fenyő-nyir fázisban. Ezt bizonyltja véleményem szerint több idetartozó faj széleskörű*

elterjedése Közép-Európa északi részének homokos területein /

Scotia vestigialiB Rott./. Ez a példa is világosan mutatja, hogy az egyes fajok térhódításának és bevándorlásának idejét fossziliák hijján csak elterjedési területük és ökológiai igényeik együttes vizsgálatával deríthetjük fel, ennek a módszere a faunakomponensek, a hasonló areáju, ökológiaju és eredetű fajok csoportjainak vizsgálata. Az első holopalaearktikus homoki faj, amelyet részletesebben tárgyalunk, egy száp nappali lepke, az ibolyás tüzlepke: Heodes alciphron Rott. Elég nagy elterjedésü, euroszibiriai, de elszórtan és lokálisan előforduló faj, amely azonban élőhelyein elég nagy példányszámban lép fel. Hazánkban csak a Duna-Tisza köze és a Nyirség egyes pontjain gyakori; Debrecentől keletre Nagycsere környékén van országos viszonylatban is egyik legjobb termőhelye, ahol ez a faj június első felében igen változatos nagyságú ós színezetű példányokban repül. Az alciphron elterjedési sajátságánál fogva ezémos alfajra és varietásra oszlik, sőt az egyes helyeken látszólag különböző alfajokhoz tartozó formák is felléphetnek; pl.Debrecen környékén fellépnek a mediterrán ssp.

gordlush

oz hasonló példányok is, anélkül azonban, hogy a Debrecen környéki al ciphron és a valódi gordlus között genetikus kapcsolat állana fönn. S ez a lepkék között sem egyedülálló eset. Pl. a Minois dryas Scop-nak Dél-Szibiriában egy ssp.

sibirica névvel illetett alfaja lép fel. Ehhez külsőleg hasonló példányok hazánkban, de Kelet-Európában másutt ia elég gyakran találhatók a törzsalak areáján belül, elszórtan. A fentidázett formák tehát csupán a külső bélyegekben mutatkozó konvergens jelenségek, un, fenckópiák.