Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 13/1-14. Budapest, 1960)

elő, reliktumnak tekinthető. Meljtaea diamln

a Lang. A aelenehez elterjedésben ée ökológiai jelleg tekintetében egyaránt igen haaonló faj, méginkább kifejezett nedvességigénnyel. Az Alföldön ez is csak a Nyírségben fordul elő, de eddig esek igen kevés példánya ismeretéé Bátorligetről és a debreceni Nagyerdőből. A 8elenehez hasonlóan a Bükk I.fázie reliktuma» Debrecen környékén pusztulóban van. Diarsia brunnea Schiff. Eurázaiai elterjsdásü, Jellegzetes bükkös-faj. Mig Közép-Németországban Bergmann szerint csaknem mindenütt előfordul; gyakori; sok helyen a legközönségesebb Noctuidák egyike; addig Magyarország területéről az első kát példány csak hosszas kutatás után 1953 nyarán került elő a Bükk-hegységből ; s ezek után elég váratlan volt, hogy Debrecenben egy j példányt sikerült gyüjtenem. Hernyója Warren szerint különböző lágyszárú növényeken II, de Bergmann /1954/ szerint érzékeny a tápnövény nedvességtartalmára. Főként az erdei és patakmenti magaskórós társulásokra jellemző, reliktumjellege Debrecen környékén igen valószínű,az előzőekhez hasonlóan Bükk I-reliktumnak tartom. Eriopygodes imbecilla F. Euroszibiriai elterjedésü faj, areatipuaa holopalaearktikus jellegü.Warnecke /1954/ szerint az északi kontinentális típusra emlékeztet, Közép-Európában mint kifejezetten montán jellegű faj fordul elő: hazánkban eddig csak a Bükk-fennsikról volt ismeretes,az Alpokban 1000 m felett gyakori /Kitt,1922/; előfordul továbbá a cseh-erdőben is /Bergmann/. Bergmann szerint közép-németországi előfordulása bizonytalan; jégkori reliktumnak tartja, Friese /1955/ szerint Mecklenburgból is csak egyetlen gyűjtési adat ismeretes.. Reliktumjellege a Nyirség faunájában vitathatatlan, de hogy valóban jágkori reliktum-e még nem tudjuk eldönteni, amig fény nem derül itteni életviszonyaira. Eddig egy ç példánya ismeretes a debreceni Nagyerdőből. Cirrhia aurago F. A holopalaearktikus elemek közé soro-