Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 13/1-14. Budapest, 1960)
A földrajzi faunaelem-felosztás szempontjából előnyöeebb ás használatosabb is a földrajzi elterjedési tipusokon belül különböztetni meg a petrophil, psammophil, halophil ás indifferens fajokat. Holdhaus ezerint a kőzetindifferens fajok a következő faunaelemekbe oszthatók be: 1/ Holopalaearktikus fajok, amelyek a palaearktisznak vagy legalább is Európának csaknem egész területén előfordulnak . 2/ Bore^'lis fajok, amelyek Európa és Szibiria hidegebb éghajlatú területein fordulnak elő; a boreo-alpin fajok a fenti területtől dálre csak a magas hegységekben honosak. 3/ Atlantikus fajok, amelyek fő elterjedési területe Nyugat-Európa; egyesek Közép-Európa, mások pedig Dél-Európa területére nyomulnak be jelentős mértékben. 4/ Pontusi fajok, amelyeknek fő elterjedési területe Dél-Oroszország sztyep vagy erdős-sztyep területeire esik. 5/ Mediterrán fajok, amelyek főként a Földközi-tenger környákén vannak elterjedve, egyes fajok a Mediterraneum keleti, mások nyugati részeire jellemzőek. A három utóbbi tipus keveréktipusokként is gyakran jelentkezik: a pontomediterrán,illetve atlantomediterrán fajok esetében. Legélesebben azonban Rebel faunaelem-felosztását és az éltala megállapított faunaelemek téves genetikus értelmezé3ét Hormuzaki /1929, 1930/ utasította, el. Rámutatott, hogy i rebeli orientális csoport eltérő areatipusu fajokat: pontusi, keleti mediterr^n-szubmediterrán, középeurópai-kis^zsiai ás európai kelet-ázsiai /un. Sibyllatipusu/ faunaîlemeket foglal magában 6 e csoport ilyen értelmű felbontását javasolta. Az európai-kisázsiai-kaukázusi csoport esetében izonban Hormuzaki is különböző areatipusu fajokat vett együr é, pl. egy csoportba kerültek: a szubmediterrán Colias cro- ieus Fourc, Lysandra arge s ter Bgstr. Adopaea actaeon Rott., ilnucla lunarle Schiff; Aplasta ononarla Fuessl. ; a Sibylla-
