Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 13/1-14. Budapest, 1960)

zonalisan el ran terjedve mind Európa, mind pedig Szibéria területén. Ez a faunakép a posztglaciálie klimaingadozások ideje alatt, e ezek hatésára alakult ki, de ennek a nagy folyamatnak » amelyet az egyes fázisokban más-más fajeepportoknak az előrenyomulása, illetve visszahúzódása Jellemzett, részletei csak Közép-Európa területére vonatkoztatva ugy-ahogy ismeretesek,de a faunatörténeti kérdésekben ma is főként hipotézisekre vagyunk utalva. Természetesen ez a feltételezőé,hogy a palaearktikus fauna mai képe a posztglaciális időszakban alakult ki, korántsem Jelenti azt, hogy egyúttal a mai fajok le a jégkorszak után alakultak ki; igen sok nagylepke fajról, mindenekelőtt a holarktikus fajokról, mai elterjedésük alapján biztosra vehetjük, hogy már a jégkorszak előtt is megvoltak, anélkül, hogy ezt fosszilia közvetlenül bizonyítaná. Erre vallanak azonban a más állatcsoportokból való tercier és quarter időszakbeli fossziliák is, itt elsősorban Soós_

LaJoe /1934/, Handlirsch /1928/ ás Holdhaus /1929/ eredményeire utalok. Sok adat bizonyít azonban amellett is, hogy az egyes állatfajok elterjedéee már a pliocén végén, a levantei korszakban haBonló volt a maihoz, SoósLa^os /1934/ a Kárpét medence Mollusca faunájával kapcsolatban hangsúlyozza, „hogy Mollusca faunánk képe mér s jégkor előtt kialakult, s azon a jégkor csak aprólékos változtatásokat eszközölt." Hasonló nézeteket vall elsősorban Lömmermayr /1924/ és Savulegcu /1927/ paleobotanikai adatai alapján Hormuzaki /1930/ is. Azonban az egyes fajok pliocénkori és mai areájának hasonlósága korántsem cáfolhatja meg a pleiaztocénben végbement, főként növény és gerinces-fossziliákkal bizonyított hatalmas areaváltozásokat, amelyek alól az aránylag mozgékony lepkék sem lehettek kivételek. Nemcsak faunagenetikai vonatkozásban van számos vitás és nyilt kérdés, az egyes nagylepkefajok areáját pontosabban