Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 13/1-14. Budapest, 1960)

zá8okon. A „speciális részek"-ben megtaláljuk a családok, nemek és a fajok rövidre fogott határozókulcsait, amelyek használatát lényegesen megkönnyítik a bőséges habitus ós főképpen részletrajzok, utóbbiak bemutatnak szinte valamennyi fontos natározóbélyeget. A határozókulcsok után igen rövid genus-jellemzés, majd réa-alatsa-ifaji leírások következnek. Szinonim nevekre utalás nincs. A fajokra vonatkozó leírásokon belül részletes ökológiai, etológiai ismereteket is találunk és igen részletesek a németországi elterjedésre vonatkozó adatok. A szerző kitér - ugyancsak fajonként - gazdasági vonatkozásokra és a természetes ellenségekre is. Egészben véve K^_Harz legújabb könyve a németországi Orthopterák korszerű, részletes és alapos monográfiája. Faunisztikai szempontból különösen hasznos e munka, mert Zacher 1917-ben megjelent könyve /Die Geradflügler Deutschlands und ihre Verbreitung/ óta a német orthopterológusok munkássága nyomán igen jelentős mennyiségű faunisztikai adat látott napvilágot, meglehetősen szétszórtan. A könyvet a sok és jó rajz, valamint a művészi fényképek folytán kezdő rovarászok is haszonnal forgathatják. A jénai Fischer kiadótól megszokottan szép kiéllitásu könyv 342. és 393. ábrájába - érdekes módon - bizonyára nem mindegyik könyvpéldányba belekerülő nyomási hiba csúszott. Ennek folytán az utóbbi szárnyrajzán a kezdő, vagy laikus jókora, fekete szemfoltot tételezhetne fel, ami a valóságban a Psophus szárnyon természetesen nincsen meg. K

i

_Harz ujabb könyvét nemcsak a németországi, hanem a környező területek orthopterológusai is bizonyára örömmel fogják fogadni. Dr. Nagy Barnabás