Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 13/1-14. Budapest, 1960)

fosztották középiskolai tanári állásától, ezután minden idejét a tudományos kutatásnak szentelte. Munkásságának értékét legjobban talán az alábbi néhány adattal szemléltethetjük: 1940-ben, a munkáját is kiadó német akadémia tagjává választotta, 1950-ben a Halle-Wittenberg Luther egyetem természettudományi kara tiszteletbeli doktorrá avatta, a Német Rovartani Társaság pedig 1958-ban tiszteletbeli tagjává választotta. A sokfelé ágazó,számos szakcsoportra kiterjedő hatalmas munkásság egyes részleteivel természetesen voltak akik nem értettek egyet. A 30-40-eB években Haugt is, mint a legtöbb szakember aránylag korlátozott példányszámú anyag alapján irta le uj fajait. Magam is meglepődtem, amikor 1943 decemDerében hatalmas fajszámu, de gyakran kevés példányszámú Pompilldae anyagába alkalmam volt bepillantanom. Az ujabb gyűjtések „széria" példányai alapján azóta nem egy faj határa tolódott tágabbra, magába olvasztva a külső körülmények okozta önálló faj kánt leirt alakok egész sorát. Haupt egyéniségét Zaunick professzor erős akaratú,egyesek szerint talán agresszívnak jellemezte. Én több heti együttlét, csaknem 2 évtizedes levelezés alatt igen szívélyes, jó humorú, tudását készségesen átadó szakembernek ismertem meg. Haugt életére, munkáira vonatkozóan egyébként a fenti dolgozat bevezetőjében Zaunick professzortól találunk bővebb felvilágosítást. Sajnálatos körülmény, hogy Haup_t a Pompilidae család rendszerében elért 30 éves tapasztalatát nem használta fel arra, hogy annak világkatalógusát összeállítsa. A Catalogua Hymenopterorum hiányzó részei - mint a többi családban is erősen gátolják az áttekintést, rendszerük tisztázását. Haugt fenti munkájában bár a Macromerinae alcsaládot világviszonylatban tárgyalja, töDb kérdést hagy függőben, illetve szándékosan nem tárgyal; ahogy maga is kifejezte, munkáját kísérletnek szánta, nem befejezett egésznek.