Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 13/1-14. Budapest, 1960)

vék kártételének mértékére következtetni /Jgrmy_T. - Szelényi G. 1958. 231. old./ - nyilván az imágó állapotban zajló átcsoportosulások miatt -. Ilyen körülmények kcjSStt valÓBzinünek látszik, hogy a szántóföldi életközösségekben folyó populációs változásokat nem elégséges egyetlen termény /pl. herefüves/ tábláján vizsgálni,hanem a környékét vagy legalább is azt az egész vetésforgót figyelemmel kellene kisérni, amelybe az illető tábla tartozik. A gyüjtésegy8ég kellő nagysága meghatározásának kérdéséhez. Az összesítő táblázatban az imágók egyedszámátlaga /középértéke/ mögé zárójelben egy számot tettünk, mely az átlag közepes hibáját fejezi ki,a középértékhez viszonyítva,vagyis annak százalékában. E számot nevezhetnénk a középérték „variációs koefficienB"-ének is. Kiszámítása az alábbi képlet alapján történik: 8X = S *

2 - *• 5 SX % = 9X 1 100 n. /n-1/ x ahol: sx = középérték közepes hibája /szóródása/, x = az egyes gyüjtésegységekkel nyert egyedszám, x = az átlagos egyedszám /középérték/, n = a gyűjtésegységek száma,, sx % = a középérték közepes hibája a középérték százalékában /a. középérték „variációs koefficiens

K-e/, S = Summa A gyüjtésegységekkel nyert egyedszám-középértékeket és azok variációs koefficienseit összehasonlítva azt tapasztaltuk, hogy köztük negativ korreláció van. Ez azt jelenti,hogy a magasabb középértékek sokkal biztosabban /finomabb pontossággal/ összehasonlíthatók, hiszen közepes hibájuk /szóródá-