Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 13/1-14. Budapest, 1960)

10. EuacelJB plebejus /Jassidae/. Egyedszáma az állományod- korával növekedőnek bizonyult, és a harmadéves herefüvesnél a nyár közepén a domináns fajok közé tartozott.Egyedszama a nyárnak a közepén nagyobb volt, mint a végén. Kártevőként nem ismeretes. 11. Dicraneura flavipennis /Jassidae/. Népessége csak az elaőéves állományban ért el jelentős egyedszámot, de a másod- ée a harmadévesben is jelen volt. Egyedszáma a nyár közepén mutatkozott nagyobbnak. Az ösezesitő táblázatot /2.tábl./ és ennek grafikus formáját szemlélve /II. gráf./ megállapíthatjuk, hogy a különböző korú állományok domináns kabóca népességeinek, „karakterisztikus fajcsoportjának" /§§]:2S^_J« 1956. 110.old./ összetétele jelentősen eltért az alábbiak szerint: I. éves állomány: Előtérben a párásabb növényállományt kivánó fajok népességei álltak, s azoké a fajoké, amelyek a szántóföldeken széltében-hoBszóban leginkább megtalálhatók. Ez állományra az alábbi fajok dominálása jellemző: Liburnia sp. /

marginata

/, Macrosteles iaevis

, Psammotettix alienus

, Cica

i

ella viridis

, Dicraneura flavipennis

. Az enyhén „higrofil" fajok szerephez jutását a takarónövény /tavaszi árpa/ szálvédő és árnyékoló hatásában látjuk. A fajgazdagság kicsinynek, az egyedgazdagság nagynak mutatkozott, II. éves állomány: Az enyhén higrofil fajok egyedszáma jelen.íktelenné vált.Több olyan faj jelentkezett benne,amely a harmadéves állományban vált jelentős egyedszámuvá.Domináns fajai: Psammotetti

x alienus

, Macrosteles Iaevis

. Jellegzetes fajai nem voltak, fajösszetétele átmenetet alkotott az első és a harmadéves állományban szerepeltek között.Fajgazdagsága az elsőéves állományban tapasztalt fajgazdagsághoz képest növekedett, egyedgazdagsága viszont igen erősen lecsökkent. III, 've? állomány: A fiatalabb állományok domináns fa:

y_ kizül csak a Psammotettix alienus tartotta fenn maga3 egyedez 'mst, de ez is meglehetősen csökkenten. Uj fajok fog-