Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 13/1-14. Budapest, 1960)
a bánsági löszvidéken ás as ohati erdőben ismerjük élőhelyeit. Egyike a leginkább egy meghatározott tépnövónyhez ragaszkodó fajoknak,sőt általában előfordulása a Peucedanp-Asteretum punctati asszociációhoz kapcsolódik, amely Ohaton az erdő tisztásain nagy kiterjedésben fordul elő.Amig lemezterületeink eredeti vegetációja teljesen vissza nem szorult, addig a leucographa is szélesebb körben el lehetett terjedve, erre utalnak ma mér egymástól nagy távolságra fekvő izolált populációi. A felsorolt szubmediterrán és pontusi elemek alig egykét kivétellel a Kárpát-medence faunájának fiatalabb, posztglaciális eredetű részébe tartoznak./Az Oxytripia orbiculosa és az Athetis furvula , Caradja /1934/ szerint intergleciális elem./ Bevándorlásuk tehát szorosan összefüggött a pannóniai pusztai vegetáció kifejlődésével. Mint erre Soó ás Zólyomi rámutat, az Alföld déli és keleti elemei nem egyszerre egy jól körülhatárolható időszakban vándoroltak be. Zólyomi /1952/ balatoni pollenanalltikai vizsgálatai kimutatták,hogy már a későglaciális fázisok idején számos kontinentális és délies elem elterjedése elérte a Kárpát-medence belsejét / Artemisia Ephedra /. Az erdei fenyő-nyir fázisban Zólyomi /1958/ szerint „jelentkeznek a melegigényes lombosfák szil, hárs, tölgy / Ulmus , Tilia , Quercus / továbbá a mogyoró / Cory lus /, továbbá folyik a kontinentális igénylő sztyepelemek bevándorlása is. Ez a korszak egyben a dealpin sziklagyepek és a melegkedvelő elemek keveredését is mutatja /Reliktföhrenwald kialakulása - Zólyomi, 1958/. A mogyorófézis; a meleg-kontinentális sztyepfázis volt, a melegkedvelő sztyepelemek térhódításának fő időszaka. Zólyomi /1958/ szerint az Alföldön az utolsó klimatikus sztyep alakult ki ősmátrai reliktum / Ephedra distachya , Irls arenaria , Dianthus serotinus . Astragalus exscapus / és
