Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 13/1-14. Budapest, 1960)
azonban hangsúlyozza, hogy ezek az előfordulásai reliktumjellegüek. Első hazai biotopjára 1957 nyarán bukkantam rá Debrecenben és Nagycsere között; itt az ononaria igen szük területen repül, ahol tápnövénye, az Ononis semihyrclna nagy mennyiségben tenyészik. A mult évben, 1958-ban ezen a kis területen az ononaria-t június elején igen nagy példányszámban észleltem. Kárpát-medencei areája sajátos harapófogóalakot mutat, két felnyomuló ággal határaink közelében - hazai növényfajaink közül a Tilia argentea mutat hasonló elterjedést . Ujabban Debrecentől délre is előkerült ez az érdekes faj, Kovács_La l Jos közlése szerint Tarhoson gyűjtötték fénycsapdával. Debrecen környéki előfordulásainak pontos körülhatárolása még a jövő feladata, de egyedüli hazai élőhelyről lévén szó, fontos probléma. Ami előfordulásának magyarázatát illeti: az ononaria igen szük helyre korlátozódva fordul elő nagy példányszámban. Terjedőképesnek egyáltalán nem mutatkozik,az imago legfeljebb alacsonyan a fü között röpköd,inkább csak a himek; a hernyó élőhelyét egyik ivar sem hagyja el, a nőstények gyakran a tápnövénytől sem tágítanak.Ezek alapján nem tartom valószínűnek, hogy ujabb terjedés eredményeként jutott területünkre. A behurcolódás nem jöhet szóba,habár a fenti előfordulá8 a vámospórcsi úthoz közel fekszik,viszont ennek a feltételezésnek a mikepércsi izolált előfroduláaa mond ellent. Ezért sokkal inkább reliktum-előfordulásnak tartom,amely valamikor a Bihar-hegység meleg lejtői felé összefüggő volt. Borosjenő környékéről van is egy Diószeghy-féle adat, amely feltevéseimet alátámasztja. Röviden meg kell emlékezni a Coaymbia pupillaria Hb. debreceni előfordulásáról is, mivel ez egyéb kárpátmedencei előfordulásaihoz viszonyitva teljesen izoláltan áll.
