Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 13/1-14. Budapest, 1960)

kei, nem mondható túlságosan gazdagnak szubmediterrán elemekben, sőt Bátorliget környékén kifejezetten kevés fordul elő, viszont a homoktakaró déli-délnyugati peremén, Debrecen és Mikepérc8 környékén már elég sok déli-délkeleti faj él, annak ellenáre, hogy a makroklimában nincs nagy különbság a Nyirség egyes részei között. A melegkedvelő fajok száma tehát a Nyirség peremén magasabb mint a löszterületeken, viszont a belső erdős-lápos homokterületen alacsonyabb. Pl.a pontomedit

errán Porphyrini

a respersa Hb. előfordul a homoktartó déli részén; a Nagyerdő Festuco-Quercetum jellegű délnyugati peremén, gyakori továbbá a Hortobágyon ÍB, viszont Bátorliget környékéről már hiányzik. Számos olyan déli jellegű faj is él azonban a Nyirség déli peremén,amelyek, mint a következőkben látni fogjuk,mind a löszterületekről, mind pedig a belső homokterületekről hiányoznak /

Catocala puerpera Giorn., Aplasta ononaria Fuessl, Cosymbla puplllarla Hb., stb./. Ennek az az oka, hogy az erdőknek a bükkfázisban bekövetkezett záródása a Nyirség belső területének jelentős réBzén megszüntette e fajok életlehetőségeit, B csak ott találhattak menedéket,ahol ritkásabb volt az erdőtakaró,

s a homok kedvezőbb mikroklima-hatása érvényesülhetett. A Debrecentől délre és keletre elterülő un. erdŐ8puszták /Nagycsere, Haláp, Pac/ eredetileg is ilyen laza Festuco-Quercetum erdők voltak,

a Joeephinische Aufnahme térképei szerint is. Az igazi kontinentális jellegű pontusi fajaink viszont inkább a löBzterületen és a régi ártéren fordulnak elő /

Euxoa temera Hb., Hydraecia leucographa Bkh,, Cucullia xeranthemi Bsd., chamomillae Sohiff./. Ezek után vegyük sorra először azokat a pontusi és szubmediterrán fajokat, amelyek általában homokterületeinkre jellemzők. Ilyennek tekinthető valószínűleg az Argyrois niobe L. Debrecen környékén fellépő igen érdekes formája. Ez sajátos