Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 12/1-39. Budapest, 1959)

lés kezdetén a páraás és a peterakáe ideje alatt a viz közeléből nem távozik nagyobb távolságra és szülőhelyére minden esetben visszatér. A peték lerakása után kóbor életmódot folytat, amikor tekintélyes távolságokat is bekalandozik. Elterjedési térképeim egyik hiányossága, hogy nem idő differenciáljában ábrázoltam as elterjedéet. A kettős térképek összeállításához szükséges adatmennyiség, azonban nem állt rendelkezésemre. Néhány esztendő múlva,rendszeres gyűjtések után, remélhetőleg kielégítő képet lehet erről nyújtani. Az ehhez szükséges adatgyűjtésben nagy segiteéget jelentene, ha amatőreink közül számosabban gyüjtenének Bzitakötőt is. Különösen külföldi párhuzamban feltűnő,hogy amatőr ódontologueaink száma még a féltucatot sem éri el. Az elterjedési térképek máeik hiányossága,hogy nem rendelkezik szintvonalakkal. Azonban ebben a kis formában csak nagyobb szintkülönbségü vonalak ábrázolása lett volna lehetséges,ami - figyelembe véve hazánk átlagban kis szintkülönbségü domborzatát - megnehezítette volna a tájékozódást, zavarta volna az áttekinthetőséget. A földrajzi fokhálót /ezélességi és hosszúsági körök/ és hazánk vízrajzát ismerőnek elegendő útmutatással szolgál ez az ismertebb tavakat.folyókat feltüntető megoldás. A lelőhelyeket körökkel jelöltem, amelyek a valóságban kb. 15 km-es átmérőjű.körzeteknek felelnek meg. Ennek megfelelően a torzítások elkerülése végett egy jellel láttam el a 15 km-en belül elhelyezkedő lelőhelyeket. így 287 gyűjtőpont helyett csak 155 került a térképekre. Az összesítő térképen feltüntettem a hazai szitakötő-fauna jelenlegi kutatóttságának ábrázolását az egyes lelőhelyekről előkerült fajok mennyiségének kifejezésével. Vagyis, hogy egyes lelőhelyről hány faj került elő? A kutatottsági fok arányai azt mutatják, hogy hazánk egyik-másik részében megfelelő, egyéb helyeken uj vagy további kutatásokra szorul .