Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 12/1-23. Budapest, 1959)

zésére, »gyrs terebélyesedett, egyre kitartóbban igyekezett kitüzoVt célja felé: vállalt feladatának teljesítésére. És akkor, h&jht, világrengető vihar zúdult le bolygónkra és mi Iliéként ember és java pusztultI Sz a szörnyű vész: az első világháború, Társaságunkat is érzékenyen sújtotta. Kivesztette vagyonát és tagjainak nagyobb részét. A háború véres áradata Társaságunk útját is lerombolta, elsodorta a tovahaladáe hídját. Három évig tartott a kényszerű szünet, amely után végre 1922* januárjában megtarthattuk első szakülésünket és áprilisban közgyűlésünket. Egy év múlva pedig: 1923-ban immár uj alapszabályokkal és uj névvel: mint Magyar Rovartani Társaság folytathattuk munkánkat. Működésünk a háború okozta számos akadály miatt - ami elsősorban a laphiányban éreztette káros hatását - érthetőleg csak lassan, fokozatosan érvényesülhetett, de a harmincas evekben már ismét feltörtünk a régi nívóra. Két évtizedet meghaladóan teljesíthettük nagyobb zavar nélkül feladatunkat, de a közben kitört ujabb pusztító vihar: a második világháború egyidőre megint megállított előrehaladásunkban. Mégis aránylag nagyobb baj nélkül vészeltük át, mert mág a háború befejezésének évében /1945/ hozzáfoghattunk a rendezés előmunkálataihoz, úgyhogy 1946-ban a rendszeres térsasági élet szétszakadt fonalát is már összeköthettük. A tulajdonképeni pangás két évre terjedt. Veszteségünk főleg szellemi volt: elpusztult Társaságunk irattárának, okmányainak javarésze, ami - sajnos! - pótolhatatlan. Az 1956-os ellenforradalmi események miatt egy évig tartó ujboli szünetelésre kényszerültünk. A veszteségünk akkor is szellemi téren nyilvánult meg, mert a Természettudományi Múzeum Állattárának részbeni elpusztulásával az ott őr ött ujabb irattárunk is, a múzeumi javakkal együtt ugys ó án teljesen áldozatul esett a tűzvész szörnyének.