Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 12/1-23. Budapest, 1959)

3.sz. táblázat. Lucernahüvelymoly fertőzése a védekezési módoktól függően 1957-ben Hüvelyiértő1/ Kezeletlen 10.8 84.5 2/ Zetoros vályua rovarfogóval Q , R

c *. járatott y

° ö5

** 3/ Porozott 0.7 81.2 4/ Zetoros vályús rovarfogóval 0 Q na o járatott és porozott /y

'' Védekezés lehetőségei. Ponomarenko /3/ /1949/ a lucernahüvelymoly ellen a következő agrotechnikai eljárást ajánlja: a lucernát egyik évben szénának - ilyenkor minden kaszálás zöldbimbós korban történjen - a másik évben magnak kell meghagyni. Utak, árokpartok, vasúti töltések gyomnövényeinek az ott előforduló vadontermő lucernák rendszeres kaszálását s az erősen fertőzött öreg maglucernás őszi mélyszántását ajánlja. A hüvelymoly ellen, amit a 3.sz. táblázat is mutat, a martonvásári kísérletekben legjobban bevált a kémiai védekezés. A lucernát 3 alkalommal poroztuk, az első kaszálás után tarlóporozás 10 kg/kh HCH vagy DDT, a magnak hagyott lucerna porozása zöldbimbós korban 20 kg/kh HCH vagy DDT-vei és virágzásban 12 kg/kh Melipax szelektiv rovarirtó szerrel. A porozást este vagy hajnalban szélcsendben végeztük. A vegetációs időben a Zetoros-háló járatása 10 alkalommal - 6-szor zöldbimbós korban,4-szer virágzásban - a lucernahüvelymoly biológiájából adódóan alig nyújt némi eredményt. A hálóval csak az imágók kis részét tudjuk összefog-