Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 12/1-23. Budapest, 1959)

töményében található példányok adatainak szives rendelkezésünkre bocaájtása alapján tudjuk ismertetni. Re

ndszertani helye és földrajzi elterjedése. A Laaperyresia composltellat 1775-ben Pabriçius irta le, leirását Kennel /2/ is felhasználta Tortrlcida monográfiájának megírásához. A lucernahüvelymoly a Lépidoptère rend Tortricidae családjába tartozik. Az imágó összecsukott szárnyakkal 5-6 mm, kiterjesztett szárnyainak szélessége 9-10 mm. A fej világosbarna, a nyakpajzs feketés barna. A tó felé olaj zöldes.A belső szegélyen, majdnem merőleges 4 fehér sávból összetett folt van, amely magasabbra nyúlik, mint a szárny közepe, nagyjából négyszögletes. A foltok felső oldala acélos árnyalatú. A tükör helyén «fibreàek, ólomszinü vagy ezüstösen csillogó vonal van. A hátsó szárny töve a himnél fehér, a nősténynél az egész szárny barnás szürke. A lucernahüvelymoly elterjedési területe Szovjetunió nyugati része /Ponomarenko /3/, 19*9/, Németország /gauler /V» 1910/, Magyarország, Románia, Csehszlovákia. A Kárpátmedence területén mindenütt megtalálható és gyakori. Ezt bizonyltja a Természettudományi Múzeumban levő, az egész Kárpátmedence területének 21 lelőhelyéről származó gyűjtemény anyaga is.A hazai lelőhely területi megoszlása: Kaposvár, Keszthely, Somogyaérd, Simontornya, Martonvásár, Budapest, Isaszeg, Izsák, Szentes, vagyis főleg a Dunántúl, a Duna-Tisza köze és az északi Felvidék van képviselve. Tápnövények. Sguler /1910/ szerint a Medica^o satlva

. Kenner szerint a Medicapo sativa és a Trifolium sp. jöhetnek számitásba. Mi az imágőkat eddig lucernáról és vörösheréről gyűjtöttük be, de a lárvakártételt csak a lucernán észleltük. A hazai irodalomban Gróff /1/ /1936/ emliti meg a Las- peyresia /Grapholitha/ dorsana kártételét vörösherón. A molylepkék a lucernavirág nektárjával, a hernyóik a