Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 12/1-23. Budapest, 1959)

lyamatos hátrataszitásaiből tevődik össze. 3 mozgásiorrnak egymásutániságában egyedenkánt kisebbnagyobb eltérések észlelhetők, rendszerint azonban előbb a gyors hátraugrások, majd az oldalra ivelő kaparások és végül a szaggatott hátratolások következnek. A három mozgásforma között - mennyiségileg jelentéktelen - átmenetek is előfordulnak. Az eddig leirt homoktölcsér /mélyedés/ készités módja tehát megegyezik az önbeásás 1. szakaszával. A továbbiakban az önbeásás 2. /a mélyedősbe való húzódás/ és 3* szakasza /a test bekaparása a középső ás elülső lábak segítségévei/ elmarad, helyettük a sáska tojásrakáshoz fog. Fotrohvégét a tölcsér /mélyedés/ fenekére illeszti és tojókampói segítségével mélyen a homokba fúrja. A befurakodás kezdetén a hátsólábak még néhány mozdulattal tovább mélyithatika homoktölcsért. A potroh tövig való befurakodása laza homokban 1-2 perc alatt megtörténik, s ezt követően a nőstény 7-15 percig nagyjából mozdulatlan, illetve csak zavaró fajtársait háritja el igen hatékony hátsótibia-rúgásokkal. A tojástok elkészülte után potrohát kihúzza a talajból és elülső négy lábára állva kissé felemelkedik,majd a hátsólábak, pontosabban: a tibiavágek segítségével bekaparja a tojástokot rejtő homoktölcsért. A bekaparást végző mozgásforma hasonlít a tölcsérkészitésnól ismertetett II.mozgásformához, csakhogy működése pontosan ellentétes eredményű. A tojástok bekaparáaánál ugyanis atibiavég prozimális irányú,a tölcsárkészitésnél pedig a disztális irányú mozgása kaparja-tolja a homokot. A különbség még abban is megnyilvánul, hogy a tojástok bekaparás esetében mindkét hátsótibia egyszerre működik, mégpedig syndrom, de nagyobbrészt antidrom mozgással; a tölcsérkészítésben a hátsólábak egymástól elkülönülten, váltakozva működnek közre. A hátsócomtok hossztengelyéhez viszonyítottan 40-90° között mozgó tibiák /2-3/sec tempóval/ 1-2 perc alatt eltüntetik a homoktölcsért, s közben - minden második-harmadik