Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 12/1-23. Budapest, 1959)

ROVARTANI KÖZLEMÉNYEK FOLIA ENTOMOLOGICA HUNGARICA (SERIES NOVAi 1959. TüM.XlI. Nr .13. Az Acrotylus longipes longipes Charp. (Orthopt., Acrid.) tojásrakásával kapcsolatos etológiai megfigyelések. Irta: Dr. Nagy Barnabás Növényvédelmi Kutató Intézet, Budapest. Az 1957 szeptemberében iga s egyházán gyűjtött Acrotylus L> longipes Charp. sáska újnak bizonyult nemcsak a Kárpátmedence, hanem Közép-Európa Orthoptera faunájára nézve is /Nagv, 1958/. 1958-ban további magyarországi lelőhelyekan gyűjtöttük, amelyek közül kétségtelenül legérdekesebb a Debrecen környéki előfordulása. Igy tehát két elkülönült, nagy homokterületünkön: a Duna-Tisza közi homokon és a Nyírségen egyaránt előfordul ez a mediterrán sáskafaj; ez a körülmény növeli őshonosságára vonatkozó feltételezésünket. A fenti sáska több példányát - etológiai és ökológiai megfigyelések céljából - szabadban lévő inszektáriumokban tartottuk. Imágókon, lárvákon gyakran meg lehetett figyelni, hogy késő délután,sötétedés előtt a homokba temetik magukat, s igy maradnak másnap reggelig,amikor az első napsugarak ismét a felszínre csalják őket. Ez az érdekes tulajdonság a sáskák közül eddig kb. 10, főként afrikai sáskafajról ismeretes, melyek között Acrotylus faj a legtöbb /Knipper & Kevan, 1954/. 1958 szeptemberében, néhány esetben a tojásrakás módját is volt alkalmunk megfigyelni és tapasztaltuk, hogy az ezzel kapcsolatos mozgásformák némelyike erősen emlékeztet az ön-