Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 12/1-23. Budapest, 1959)

többje hívatásos kutatásai mellett egy-egy rovarrenddel,vagy ennek egy-egy csoportjával rendszertanilag is foglalkozik. A rovartannak bármelyik ágát művelje is valaki, szükságe van a más irányú kutatásnak is eredmányeire. Csakis igy összemüködve, egymást kiegészítve érhetünk el komoly sikert a tudomány, a haza és emberiség javára. Tisztelt Társaság! A mi kedvelt szaktudományunk: a rovartan nemcsak szép, de hasznos tudomány is. Szép, mert kutatásainak tárgya: a rovarok szépek,nemcsak a szabad szemmel látható nagyok, de a csak különleges gyűjtési eljárással napvilágra hozható és csak nagyitón át szemlélhető aprók is, - hiszen a régi latin mondás szerint is: Natura in minimis maxime miranda est, vagyis: a természet a legkisebbekben a leginkább csodálatos! Tudományunk szép, mert az igazságot kutatja, s az igazság azép. De tudományunk hasznos is, mert kutatásaink alapot nyújtanak az ember és hasznos állatainak egészségét, termesztett növényeink diszlésót,ipari termékeinek ós anyagainak épségét veszélyeztető okok kiküszöbölésének lehetőségére. Mindebből az következik,hogy az a társasági egyesülés, amely ennek a tudománynak művelését tűzte ki céljául,nemcsak megbecsülendő, de szükséges is. Igen, - Kedves Tagtársak, legyünk önérzetes, a mi kedvelt tudományunkra büszke tagjai Társaságunknak, amely a rovartan minden komoly magyar művelőjét egy szerető nagy családba fogja össze, nemcsak a hivatásos szaktudósokat, hanem a nem-hivatásos amatőröket is. Utóbbiak az öregebbek vezetése mellett itt kaphatnak meg-megújuló buzditást, helyes irányítást, tőlük nyernek uj ismereteket, eszméket, látókörtágulást, fogalmak tisztázódását. Sok amatőr fejlődött idővel a rovartani tudomány megbecsült szakértőjévé. Családunk körében a rendszertan különböző csoportjának művelői az alkalmazott rovartan s általában a rovartan minden irányának képviselőivel a legszebb egyetértésben foglalnak helyet. Ennek az örvendetes együttműködésnek köszönhetjük, hogy Társaságunk a legválságosabb időkben sem szórőr.ott szót, hanem