Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 11/19-33. Budapest, 1958)

lat kiadásában jelent meg 1907-ben egy önálló kötetben „Magyarország lepkéi" cimen. E mü közrebocsátásával a szerző, illetőleg a kiadó magyarnyelvű határozókönyvet kivánt adni az akkor már nagyszámú magyar lepkegyüjtő kezébe. Ennek megfelelően az egyes fajok elterjedésére vonatkozó adatok többnyire csak általánosságban vannak megadva, hogy minél több hely maradjon a fejlődőéi alakok,főleg az imágó ismertetésére. A határozás munkájának a megkönnyítésére szolgál 51» egy kivételével szines tábla, amelyek közül az utolsót magyar rajzoló készítette, a többit a Berge-féle lepkekönyv táblái alapján nyomták e mü számára. I9O7 után közel fél évszázadon át nem jelent meg a hazai nagylepkékről ujabb összefoglaló munka, ezért az érdeklődők továbbra is a régebbi, főleg az ismertetett két műre szorultak. Külföldön a nyelvi nehézségek miatt csak a Fauna Regni Hungáriáé vonatkozó része tudott elterjedni,amelyik a megértéséhez szükséges adatokat latinul is közli. Abafi-Aigner lepkehatározója csak a magyar nyelvterületen terjedt el, ott azonban, elsősorban a jó szines ábrái miatt,nagy népszerűségre tett szert és hasonló jellegű korszerű határozókönyv híján még ma is használatban van. Időközben azonban alepidopterológiai ismeretek hatalmas léptekkel haladtak előre és Így mindkét mü hamarosan elavult. Ez a körülmény késztetett arra,hogy az ujabb szisztematikai és faunisztikai eredmények figyelembevételével 1953ban „Magyarország nagylepkéi és elterjedésük" cim alatt a Rovartani Közlemények VI. évfolyamában közrebocsás8am a hazai nagylepkék revideált névaorát a bizonyitőpéldánnyal igazolható lelőhelyeikkel együtt. Sajnos technikai nehézségek miatt csak szűkre szabott keretben lehetett megoldani a feladatot, így pl. a bekövetkezett változások okait nem lehetett az érdeklődők tudomására hozni,ami ujabb félreértések forrása lett. Különösen a régi munkák hibás adatainak az elhagyása idézett elő zavarokat, sokan ugyanis ezeknek az adatoknak az elhagyását elnézésre magyarázták, illetőleg továbbra is ér-