Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 11/19-33. Budapest, 1958)

tozott. Csápja az ormány tövéhez közel ered, tőize alig ári el az oator hosszának felát. Bunkója rövid, tojásdad alakú. Előtora valamivel hosszabb aszélessógánól,oldalai majdnem egyenes vonalban keskenyednek kísső a csúcs feló. Felülete áppen ugy mint a feje, igen finoman ós aürün pontozott. Szárnyfedőinek töve sokkal szélesebb az előtör tövánól, vállai tompaszögüek, oldalai elég erősen íveltek, ás a csúcs felé erősen kiszélesednek. Az utolsó harmadukban a legszélesebbek. Felületük barázdált, a barázdákban alig látható pontocskákkal. A közterecskék szélesebbek a barázdáknál, majdnem laposak és igen finoman, elég sürün pontozottak. Lábai szintén szőrösek. Hossza ormány nélkül 3-3*5 mm, legnagyobb szélessége a szárnyfedők utolsó harmadában 1.5 mm. A faj a Trichopterapion alnembe tartozik. Elterjedése kelet-mediterrán jellegű, hazánkban szórványosan fordul elő. Martinovich Valér Kiegészítő megjegyzések Dr. Nagy Barnabás: „Ökológiai éa faunisztikai adatok a Kárpátmedence sáskáinak ismeretéhez" cimü cikkéhez. $?i-?§£

y-?§rSÍ*--£ a Fo

^

a Entomologica Hungarica XI.kötetének /1958/ 217-232.oldalán "Ökológiai ós faunisztikai adatok a Kárpátmedence sáskáinak ismeretéhez" c.cikkében az Acrotylus longipes longipes Charp. nevü séskafajt első ízben emliti Magyarországról. Ez az adat egyúttal a faj első középeurópai előfordulása is. A cikkben közölt adatokat szükségesnek látom kiegészíteni. Az emiitett közlés 76 példány alapján történt, amely példányok ma is mind a Természettudományi Múzeum gyűjteményében vannak elhelyezve. Valamennyi példány Bocsa környékéről /Kecskeméttől kb. 30 km délnyugatra/ származik, ahol dr^Szókessy Vilmos és társai 1957 október 15 és 18 között gyűjtőt-