Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 11/19-33. Budapest, 1958)

szaknyugati szálán terül el a fenyőfői homokvidók, amelynek őshonos erdei fenyvese a jégkorszakot követő tajga ós erdőssztyep fázis közé eső állapot maradványa /8:59/. Nyugati rósze érintkezik a növényföldrajzi Dunántúlhoz /Transdanubi

cum/ tartozó zalai flórajárással /Saladiense/, ide tartozik a Devecser határában levő Széki erdő is. Vas megye legnyugatibb csücske, amelyet Vendvidéknek neveznek, növónyföldrajzilag a keletalpesi flóratartomány /Noricum/ tagja /Pócs T. szóbeli közlése/. Uralkodó erdeje az erdei fenyves, amellett sok a bükk, de található lue- ós vörösfenyő is. Patakvölgyei már teljesen alpesi jellegűek. Itt főleg Szakonyfalu határában gyűjtöttem sokat. Ki kell emelnem, hogy a szóbanforgó tá^ak többó-kevósbó még természetes állapotban vannak. Ennek tudható be az is, hogy növényviláguk rendkívül érdekes. Mesterségesen telepitett erdőben, egyetlen esetet kivéve, amikor ellenőrzáB céljából mennyiségi felvételeket vágeztem Fenyőfőn telepitett erdei fenyvesben, nem gyűjtöttem. Az emiitett vidékek nagylepkói közül ez alkalommal tiz fajt említek meg. 1. Euphydryas aurinia Rott. Bergmann szerint euroszibóriai elterjedósü, középhegységi faj. Főtápnövénye a Succisa pratensi

s

•Abafi-Aigner szerint a Kárpátmedencében szórványosan található havasi réteken ós két Geraniumfajon /G. pre tense ós sangui

neu

m/ ól, ezek azonban valószinüleg téves adatok. Hazai előfordulására vonatkozólag eddig nem rendelkeztünk megbízható adatokkal. Veszprém megyében, a Devecser határában fekvő Széki erdő láprótjein /Molinietum coeruleae/ e fajt 11 példányban fogtam a következő megoszlásban: 1957. VI.2. 5 ó* 5 o 1957. VI.9. 5 o A 6* példányok ekkor már többó-kevósbó kopottak voltak, frisseket valószinüleg kb. egy héttel korábban lehetett vol-