Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 11/19-33. Budapest, 1958)

eledelül szo?gál neki, de az is b;zonyo3, hogy cgósz sereg vad növényt ismerünk, amelyen ép oly jól megél, mint a szőlőn." Sajnos nem sorolja fel, hogy milyen növényfajokról ismeri - a szőlőn kivül - az ilonca hernyóit, csupán ennyit ir a továbbiakban: „egyszerűen átmegy a gazokra, bogáncsokra, amelyek az elhagyott szőlőkben, továbbá uton-utfélen bőven szoktak burjánzani... ", tehát ez inkább csak általános megjegyzésnek vehető, nem pedig a bogáncsnak mint növényfajnak tápnövényként való említésének. E megállapításokat az 1957- 1958. évi megfigyeléseink mindenben megerősítik, de hozzátehetjük még, hogy általában az alacsony, a gyepszint növényein /és fák sarj hajtásain/ fordulnak elő iloncahernyők levólgubancokban /lásd a tábla 1. és 4-9. kópét/. Magaaabban csak elvétve találtunk hernyókat, igy 1-1.5 m magasságban pl. akác-, füzhaj tások levelein /2-3.kép/. A hernyók áttelelés előtti rejtekhely-keresésekor részben szótmászással, részben pedig a szál által jutnak el a különböző növényekre /évelők, kórós növények/. Ezeken áttelelnek, s vagy ezeknek friss hajtásain, vagy az újonnan kelő növényeken folytathatják fejlődésüket. Sokszor azonban áttelelés után szótmászva kerülnek a különböző növényfajokra, hogy ezeken fejlődjenek ki. A hernyók közül sok csak fejlettebb korban vándorol a szőlőről - főleg ha levélzetónek nagyrészét elpusztította - más növényfajokra, pl. a sasharasztra, a gramineákra,amint ezt Voukassovitch /1924/ is emliti. Ez megegyezik nevelési kísérleteink eredményeivel, amikor idősebb korban kerülve kedvezőtlennek mondható, tápnövényre, még ezeken is befejezték fejlődésüket.Ugyanekkor ha fiatal kortól /Lj/ kényszerülnek a hernyók ilyen növényeken fejlődni, teljes, vagy nagy a pusztulás. E téren nemcsak a tápnövény biokémiai értéke juthat szerephez, hanem a növény levelének fizikai 3ajátaága ia. Ugyanis keményebb, rostosabb szövetű növénylevelekből /idős kukorica, feketefenyő/ már nem tudnak táplálkozni. így a feketefenyő zsenge tavaszi hajtásainak