Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 11/1-18. Budapest, 1958)

A család fajai legnagyobbrészt pajzstetvek, levéltetvek és liszteskék élősködői, kis részük szöcskék petéiben fejlődik. Hazánk Aphelinida faunája a legutóbbi évekig rejtve volt. A Fauna Regni Hungariae-ben /1897/ még csak egyetlen faj, a CoccophagUB scutellaris Dalm. /»

lycimnla Walk.?/ szerepel. Gy_Őrfi /1942/ szintén egyetlen fajt, az Aphelinus fla- vus wees-t említi, amelyet Perlphyllus aceris L.-ből nevelt ki. Mivel a faj neve elavult, az adat felülvizsgálásra szorul. Szerző 1953-ban tette közzé gyűjteményének Aphelinidáit 29 faj adataival, ezek közül 28 volt uj a magyar faunára. Végül Kosztarab /1956/ pajzstetveken végzett parazitológiai vizsgálatai kapcsán 17 Aphelinida fajt nevelt ki, közülük 10 volt uj a magyar faunára. Jelenleg 17 nemben 55 Aphelinida fajt tartunk nyilván, amelyek közül 8 /*/ uj a faunánkra. Ezenfelül 1 faj uj a tudományra, ennek és egy másik faj ismeretlen hímjének leírását itt közöljük. Ezzel a fajszámmal Észak Amerika /1951/ területéről felsorolt 88 faj után következünk és megelőzzük a Szovjetunió /1952/ 42 és Argentina /De Santis, 1948/ 36 faját. Rendszer tekintetében nem tartom természetesnek a lábfejizek elhanyagolását, mert ez a bélyeg a fémfürkészeknél családokra való szétkülönitésben is magas rendszertani értéket képvisel. Ezért De_Santis /1948/ alcsaládjaival szemben a régebbi Aphelininae és Pteroptricinae osztályozást követem. Harmadik alcsaládnak §hesguiere /1955/ értelmezésében az Eriaporinae alcsaládot hozzáveszem, ámbár eléggé idegenszerűnek tetszik az Aphelinida családban. Mindkét család vizsgálati anyaga az Országos Természettudományi Múzeum, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola Rovartani tanszéke, az Országos növényvédelmi Intézet és saját gyűjteményemből származik.