Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 11/1-18. Budapest, 1958)

mert a merevség megszűnése következtében könnyebb és gyorsabb lesz a munka. Igen kellemes előnye ez a lakkos kezelésnek, mert tudjuk, hogy a hosszabb időn keresztül szárazon tartott rovarok /néhány rovarosoportnál a kevésbé régi állatok is/ a felpuhítás után is többé-kevésbé merevek maradnak és feB

zitéskor könnyen törnek. 2. A lakk kb. 30 pero alatt Bzárad meg annyira, hogy oldószerének,mint egy 90 £-át elveszíti.Azonban a lakk ilyenkor még Bérülékeny a külső felületen. Végső keménységét felpuhított állat esetében 70-75 pero alatt, friss állatnál kb. 3 óra alatt éri el, opt. 18°-os szobahőmérsékleten. Megjegyzem, hogy sikerült száraz állatok /sáskák, szitakötők/ szárnyait puhitás nélkül, osak lakkos kezeléssel feszítésre alkalmassá tenni. Ebben az esetben ráoseppentettem az oldatot a kezelendő" területre és egy pere múlva, amikor a osepp felpuhította a szöveteket, beleszúrtam a preparálótüvel a torba, utat nyitva ezzel az oldat számára. Az Így „puhított" állatokat feszitettem és 1 óra múlva már le is szedtem a deszkáról. Az eredmény kifogástalan volt. 3. Köztudomású, hogy a gyűjteményben őrzött, szárazon konzervált és fessite-tt állatok igen törékenyek. Legtöbbször a legosekélyebb érintésre vagy rázkódásra megsérülnek az igy preparált állatok. A lakkos kezelés hatására az állatok határozott rugalmasságot nyernek, amely érintésre és rázkódásokra ellenállóbbá teszi őket. Kísérletképpen lakkal és anélkül preparált állatokat turfalemezbe szúrtam és különböző magasságokból leejtettem. A lakkal preparált állatok átlagban 80 om magasságról, míg a lakk nélkül preparáltak átlagosan 20-25 om-ről leejtve sérültek meg. 4. Gyűjteményünket ritkán sikerül hosszabb időn keresztül állandó hőfokú és páratartalmu helységben tartanunk. A frissen preparált és feszített állatok kevésbé, a felpuhi-