Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 11/1-18. Budapest, 1958)

sebességét. Ezeknél nagyobb, vagy több csepp is szükséges lehet szárnyanként.Kagyobb testű állatok természetesen szintén több lakkot kivannak. Megjegyzendő, hogy a lakk száradás után általában semmi nyomot sem hagy hátra. Csupán a matt és a szőrös testű állatoknál fordul elő, hogy némi fényes folt marad vissza, ezt azonban a lakk oldószerébe: amyl-acetátba mártott csipeszre csavart vattával könnyen eltávolíthatjuk. Megfigyelésem szerint a lakk csaknem teljes mennyisége /kb. 80 jí-a/ beszívódik az állatba, míg a maradék, a szúrásnál beszakított kitint pótolja, mint valami „hegszövet" zárja el a nyilast. Száradás után az állat testén semmiféle szúrt nyilast vagy a kezelésből visszamaradó más sérülést nem találhatunk. A fenti eljárás a szárnyak gyors és tartós merevitését segiti elő. Azonban több állatcsoport esetében /Plecoptera, Odonata, Ephemer

optera, Eeuroptera, Triohoptera stb./ nem csak a szárnyak merevítése lehet .a gondunk, hanem egyéb testrészeké is. Állandó problémánk pl. a szitakötők /különösen az Agrionidák/ potrohának, vagy majdnem val amennyi rovarcsoportnál a csápok ós egyéb testfüggelékek eredményes preparálása. A lakk ott fejti ki hatását, ahová juttatjuk, ha tehát a csáp vagy más testrészek merevítése a célunk, a lakkot a csáp tövére vagy a megfelelő testrészekbe kell juttatnunk. A potroh merevitésekor pl. lakkba mártott preparálótünkkel a potroh hasi oldalába Bzurunk és ezen keresztül, - a potroh nagyságától függően - egy-két,esetleg három csepp lakkot juttatunk az állatba. Olyan esetben,amikor valamelyik szárny és testfüggelék kezelése szükséges, a tor hasi oldalán keresztül több csepp lakkot szívatunk fel. Ea az állatok merevítő-lakkos kezelésének követelményeit alaposan átgondoljuk, magának a lakknak a következő igényeket kell kielégítenie: legyen teljesen színtelen és átlátszó, a kezelt felületen jól tapadjon. Minél rugalmasabb legyen,gyorsan ós egyen-