Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 11/1-18. Budapest, 1958)
tette, igen gyérnövény zetü,helyenként futóhomokos homokpuszta /5. ós 6.ábra/. Amennyiben aa A. longlpes - legalább is nálunk- stenöknek bizonyul és nagymértékben igényli a fenti tipusu élőhelyet, előre „megjósolható", hogy nem fogunk sok további lelőhelyére akadni a Kárpát-medencében. Az egykori nyírségi és Duna-Tisza-közi nagyobb kiterjedésű futóhomokos terűletek ma már csaknem teljesen mezőgazdasági müvelés, szőlő ós gyümöles-telepitós alá kerültek. Olyan típusú élőhely, mint amelyen az A, longlpes sáskát is találtuk, már nem sok akad. Valóban elérkezett utolsó órája homoki faunánk számbavételének, amelynek az A. longlpes kétségtelenül egyik igen jellegzetes és érdekes tagja. Az A. longlp es élőhelyével kaposolatban a talajfelssin és a növényzet feltűnőbb jellegzetességeire is rá kill mutatnunk. Ezeket illető megfigyeléseink csupán az imágőkra vonatkoznak, mert szeptember-októberben - amidőn e vizsgálatokra módunk volt - már csak kifejlett állatokat találtunk. Különböző dőléslrányu és dőlésszögű bucka-részleteken egyaránt találtunk A. longlpes imágókat, kivéve a meredekebb E-i lejtőket. Viszonylagos gyakorisága azonban a D-I, DHy-i «ponáltságu, 2-15 fokos bucka-hátaken tűnt fel,ahol a növényzet talajfedése 5 - 50 JÉ között váltakozott /5.ábra/. Az alacsony fedési százaléknak megfelelően a növénytövek között jelentős szabad homokfelület volt, amelynek lazaságára, nobilis voltára eléggé jelleaző az, hogy az A. longlpes hátsólábának elrugaszkodása nyomán paar mm-es „kráter" maradt vissas a homokban /4.ábra/.Es felületes szemléléssel könnyen összetéveszthető kisebb hangyaleső lárva homok-tölcsérével. Ezen élőhelyek növényzetének őszi aszpektusát főként az átoktüske /Cenohrus tribuloides/, tövisperje /Tragus raoeaosus/, pusztai kutyatej /I*uphorbia segueriana/ tlazább vagy kevertebb fáolesei alkották, amelyekben a kankorgó árvalányhaj /Stlpa oapillata /, homoki keserüfü /Polygonum arenarium/ , hüvelyes OBenkess /Festuoa vaginata /, osillagpázBlt /C ynodon dacty lon/ és muhar /Setaria / vittek jelentékenyebb szerepet.
