Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 11/1-18. Budapest, 1958)

az első leiró nevét is: linnó. A fejlődéstan viszont arra tanit, hogy egy átalakulással fejlődő állattal van dolgunk, amelynek a kérdéses hemyé egyik fejlődési fokozata, az ugyanilyen nevet viselő lepke pedig kifejlődött alakja. Ezzel azonban még nem jutottunk gondolatmenetünk végére, mert a kapott név a hozzáfűzendő jelzők miatt /hogy lárva-e vagy imágó-e/ hosszú és még igy sem egységes. Azonkívül még egy baja van: tapasztalati tevékenység utján Jutottunk hozzá. És most arra kell kérnem kedves hallgatóimat, tegyenek velem egy rövid sétát a filozófia, közelebbről az ismeretelmélet területére. Ez a tudományszak ui. az ismeret tárgyát és az ismeretszerzés módját vizsgálja ós ezért megállapításai érvényesek ismereteink teljes körére. Mire tanit bennünket adott esetben az ismeretelmélet? Nekünk, tágabb értelemben véve zoológusoknak, szűkebb értelemben véve entomológusoknak, vizsgálati tárgyunk tágabb értelemben véve az állat, szűkebb értelemben véve a rovar. Idáig valamennyien egyek vagyunk, de minthogy még ez a kategória is tág,közelebbről nézve hamarosan felötlenek előttünk a közöttünk lévő különbségek, mert a rovarokon belül már megoszlik érdeklődésünk tárgya, egyikünk csak lepkékkel, másikunk csak bogarakkal, a harmadik meg éppen csak a hártyásszárnyu rovarok egy vagy néhány családjával foglalkozik. Maradjunk a lepkéknél.Mi van a kezemben,ha megfogok egy lepkét? Nyilvánvalóan egy lepke, de szoktunk rá mást is mondani : ilyen meg ilyen faj. Ez az állitásunk nem teljesen hamis,de ellene vethetjük a következőket: ez a kezünkben lévő lepke nem a Iymantria dispar 1. faj, hanem csak egy a kérdéses fajhoz tartozó végtelenül sok állat közül. Az a kifejezés tehát,hogy megfogtam ezt vagy azt a fajt, ismeretelméleti szempontból helytelen, mert nem a fajt fogtam meg, amely nagy területen számtalan példányban manifesztálódik, hanem annak csak egy,^, vájjon micsodáját? Azt szokták rá mondani: egy egyedét. Ez azután